A nyári gyümölcs

A „Kert” czimű kertészeti lapban olvassuk az alábbi figyelemreméltó sorokat a nyári gyümölcs szedéséről.

Ámbár a nyári gyümölcs azonnali fogyasztásra való, szedése mégis gondot igényel, különösen akkor, ha szállítani kell, vagy a piaczra visszük.

Főszabály, hogy a nyári gyümölcsnek fáján meg kell érnie, mert csak így lesz kellő zamatja; de túlérnie nem szabad, mert ízetlenné válik. Kivételt csak a szállításra való gyümölcsnél kell tenni; érése előtt 1-2 nappal szedjük le, hogy épségben birja ki a szállítással járó rázást és hogy ne jusson túlérett állapotban rendeltetési helyére.

A leszedésben rendet kell tartanunk, mert a nyári gyümölcsöt sem szabad egyszerre az egész fáról vagy bokorról leszedni, hanem részletesen, mindig csak az érettjét.

Miután a gyümölcs a déli oldalon legelőbb érik meg, ott kezdjük és végezzük az északin, a hol érése legutóbb következik be. Azt be kell tartanunk nemcsak a fa-, hanem a bokorgyümölcsnél is, mert ott is fokozatos az érés.

A mely gyümölcsöt azonnal el lehet fogyasztani vagy értékesíteni, olyant rázással is szedhetünk; de a piaczra vagy a szállításra valót csak kézzel. A rázást csak a legvégső esetre kell hagyni, mert az a legrosszabb szedési mód, mely által a gyümölcs mindig veszít épségéből és értékéből.

Sokan azt mondják, hogy a kézzel való szedés igen hosszadalmas, fáradságos munka.
Igaz, de nem vagyunk-e kénytelenek alkalmazni azt kevésbé értékes gyümölcsnél is? Nem kell-e az egrest, melynek szedése alkalmatlan, mert szúr, mégis kézzel szednünk? Türelemmel sokat és hasznosat lehet tenni.

A ki a piaczra bocsátja gyümölcsét, az ne csak kézzel szedje le, hanem válogassa is meg, mert a szemre való gyümölcs kapósabb, jóval többet jövedelmez, mint a kevert, hibás gyümölcs.

---

Azt lehet mondani, hogy majdnem minden vevő a külseje után itéli meg a gyümölcsöt, az készteti a vevésre. Csakhogy ezt az aranyigazságot hiába hirdetik a szaklapok folyton, mégis nagy hanyagságot, nemtörődömséget tapasztalunk még a télre való gyümölcs válogatásánál, osztályozásánál is. S ennek árát azok a vevők adják meg, a kik megrendelik a gyümölcsöt. Mikor megkapják a szállítmányt, akkor látják, hogy mennyi hibás gyümölcs van közte, mely nem szállítás alatt, hanem már szedéskor sérült meg.

Ezt a megrögzött hanyagságot folyton ostorozni kell; majd úgy lassanként a termelők hozzászoknak a kézzel való szedéshez és válogatáshoz.

A mely nyári gyümölcsöt lének, íznek, bornak vagy aszalásra használunk, annak fáján tökéletesen meg kell érnie, mert kevesebb czukrot szükséges hozzávennünk és izletesebb lesz. De vigyázzunk, hogy túl ne érjen, mert akkor igazán semmire sem való.

A piaczra bocsátott gyümölcsnek szemrevalónak kell lenni, hogy csábítson vevőket, de óvakodjunk a rászedéstől, ne legyen a gyümölcsnek az a része, a hová a szem be nem hatolhat, selejtes.

A nyári gyümölcs leszedése után a fát száraz hajtásaitól megszabadíthatjuk és ha a termés olyan bő volt, hogy a fát megviselte, a jövő termés kedvéért erősítsük meg a fát trágyázással. A korona csurgásában ássunk árkot és töltsük meg érett trágyával, azután takarjuk be a kihányt földdel. Az árok mélysége csak olyan lehet, hogy a gyökereket meg ne sértsük.