A villamos áram munkába fogása erősen döngeti a gőzmunkának eddigi térfoglalását s előbb-utóbb le fogja szorítani a gőzt mindazon térről, ahol eddig a gőz csaknem örökös létet hitt magáról. A gőznek, mint a munkának e hatalmas eszköze a legnagyobb elterjedését éppen a vasutaknál találta meg.
Stephenson György gőzmozdonyától azonban a Transatlanic tipusu expressvonat mozdonyig sokkal nagyobb utat kellett megtenni a technikának, mint ettől az óriási lokomotivtól a villamos mozdonyig. Ugyszólván máról holnapra készült el a gőzmozdony vetélytársa, s a kétféle erőkifejtés között, kétség sem férhet hozzá, a villamos mozdony marad a győztes.
Csak arra kell gondolnunk, hogy már magában a gőzvasuti üzemben is nélkülözhetetlen ma már az elektromos üzemü vontató erő. A mig ilyen nem volt, a vasuti pályák épitésében a hosszu alagutakat kerülni kellett, különösen a köralakuakat. Az emelkedő spiralis alagutakról pedig csak álmodni mertek a vasutéptiő mérnökök. Az ok kézen fekszik. Az egyenes alagutban olyan légvonat jár, a mely a gőzmozdony okozta fullasztó füstöt a vonat áthaladása után kevés idő mulva kiviszi az alagutból. A körives alagutban már megreked a füst és a gőz. Az ilyen alagutban tehát mesterséges szellőztetés szükséges.
Eltekintve a technikai nehézségektől az ilyen mesterséges szellőztetés költsége tetemesen megdrágitja ugy az épitkezést, mint pedig az ebből következő viteldijszabást, a mi végeredményben egy vasutra nézve esetleg az üzemben bukást jelenthet. Az emelkedő spirális alagutak pedig egyenesen kizárják azt, hogy ott még mesterséges szellőztetés révén is megszabaduljanak a gőzmozdony szénfüstjétől. Már pedig ezek a technikai alkotások a modern vasutépitésnél nélkülözhetetlenek és elkerülhetetlenek.
A modern törekvés ma az, hogy a vasutvonal minél rövidebb legyen, hogy a menetidő is rövidüljön általa. A kulturállamok terepviszonyai pedig a vonalrövidséget csakis alagutak építésével oldhatják meg.
A kulturigények ma már olyan fejlődést mutatnak, hogy az Alpesek istenadta szépségei mindig több és több érdeklődőt vonzanak, s a völgyekben a füst, korom, emberzsufoltság okozta rossz levegő miatt megromlott tüdők gazdái, a melyeknek számára évről-évre emelkedik, mind a hegyekbe vágyakoznak, ahol tiszta ózonos levegő belégzése viszszaadja a tüdő épségét. Ezeket a folyton szaporodó igényeket a vasutak szállitják fel a hegyekbe, s itt is érvényesül a vonalrövidség, a gyorsaság, s ide a hegyekbe nem lehet spiralisan emelkedő alagut nélkül feljutni.
Ezekhez pedig vontató erőnek a gőzmozdony nem alkalmas. Ime már a gőzvasuti forgalom maga is igényli a villamos mozdony alkalmazását. Ezt látjuk Európa három legnagyobb alagutjánál már régebben s ujabban is a nemrégiben elkészült negyedik legnagyobb alagutnál.
Sorrendben, a hogyan elkészültek, a Gotthard, az Arlberg, a Simplon, a Lötschberg alagutjaiban nem lehetne gőzmozdonynyal járni. Az alagut előtt elmegy a gőzmozdony, a vonat elé fognak egy hatalmas villamos mozdonyt s a vonat füst, korom nélkül jut át a tizennyolcz kilométeres alagutakon.
Ma már élénk forgalmu városok egymás között, ha gyorsvasutakra van szükség, s olcsóbb üzemben tartott vasút elegendő s nem szükséges a hosszu és nagy terhet vonó gőzvonat, ha nagy emelkedés van s a fogaskerekü vasut helyett megépithető az elektromos vasut, van olcsó áramfejlesztés, nem épitenek mást, mint elektromos vasutat. Talán nincs messze az az idő, hogy a gőzmozdonyt muzeumokban mutogatják.
