A Duna nemzetközi forgalmában a rakpartok mind nagyobb jelentőséghez jutnak.
A dunai hajózás szabadságát nemzetközi szerződések biztositják, e szerződések azonban a partterületek használatára kimeritő határozmányokat nem tartalmaznak, minek következtében egyes államok, főleg az ujabb időben oly politikát üznek külföldi vállalatokkal szemben a melyek a szabadhajózás elvével össze nem egyeztethetők. Megnehezitik a rakpartoknak használatát különféle terhes illetékek kirovásával, dijszabási intézkedésekkel, s nem ritkán közgazdasági beavatkozásokkal.
A budapesti rakpartbérletek f. é. tárgyalásánál nagyszabásu vita fejlődött ki, mely ezekkel a körülményekkel számolva egy felöl azt célozta, hogy a budapesti Dunapart nemzetközi versenyben a magyar gazdasági érdekek javára jobban kihasználtassék, másrészt, hogy a bérleti dijak emelésével a főváros jövedelme szaporitassék.
A tarifa emelése mellett azzal érveltek, hogy oly nagy arányu kereslet mutatkozik évenkint egy-egy rakpart részletért, hogy a kereslet és kinálat közti arány folytán teljesen indokolatlan a mostani alacsony tarifa meghagyása.
Ezekkel szemben rámutattak arra, hogy a rakpartok épitése nem történt a forgalmi igényeknek megfelelően, azok sem vágányzattal, sem rakodó gépekkel felszerelve nincsenek, s mivel nagyrészük lépcsőzetesen s keskenyen épült, ily berendezésekkel el sem láthatók. Mivel továbbá a rakpartok épitése nem történt egyenlő arányban a viziforgalom gyarapodásával, s mivel a forgalom az utolsó évtizedben megháromszorosodott, az árukezelés a tulzsufoltság miatt igen nehézkes és lassu, mely körülmények Budapesten határozott kerékkötői a viziforgalom fejlődésének.
S ezekből kifolyólag az a kivánság merült fel, hogy a béremelést e nehézségek megszüntetésére irányuló intézkedéseknek kellene megelőzniük. Dr. Vita Emil tanácsnok a közgazdasági ügyosztály vezetője ez ügyben azt az álláspontot foglalja el, hogy a béremelés nem magában álló kérdés, s azt az egész dunai kérdéssel egyetemben kell megoldani. Erre vonatkozó javaslatát 1914. évre helyezte kilátásba.
Programja kiterjed a javadalmi dijjegyzék reviziójára, a kereskedelmi kikötő megoldására, rakpartoknak modern rakodási eszközökkel való felszerelésére, nemkülönben a hidvám eltörlésére, miáltal a budai partok tarifális szempontból egyenlősittetnének a pesti partokkal, s ezáltal a budai partok jobb kihasználása válnék lehetővé. Ezekre való tekintettel arra törekedett, hogy a partbér emelésének kérdése elhalasztassék. A székesfőváros tanácsa mindazonáltal a pénzügyi bizottság javaslatára a bér felemelése mellett határozott.
A béremelés a város belső részében lévő partterületeket kevésbé érinti; s inkább az a törekvés érvényesült, hogy a külső partrészek bére legyen nagyobb, melyek jelentősége a főváros fejlődése folytán az utolsó béremelés óta jelentékenyen megnövekedett. Az uj tarifa szerint a bérjövedelem-többlet a budai partokon 58.612 korona, a pesti oldalon 30.161 korona, összesen tehát 89.073 K. összeget tesz ki, ami az elmult évi 179.252 korona bevételhez képest mintegy 50 százalékos növekedést jelent.
A dunai probléma két legfontosabb kérdése, nevezetesen a kereskedelmi kikötő létesitése s a rakpartoknak modern berendezésekkel való felszerelése, a melynek megvalósitása nemcsak a főváros, s nemcsak a hajózás, hanem az egész magyar közgazdaság szempontjából egyik legsürgősebb feladatunkat képezi, a tárgyalás anyagát egyáltalában nem képezte.
V. H.
