Az áruló mellény

A detektivek sétája sem olyan, mint más emberé, aki gondtalanul, mivel sem törődve gyüjti a vidám hangulatokat az utcán. A detektiv akkor is detektivnek marad, akinek az utca járó-kelő forgalma nem egyszer nagy nyomozás sikerének csiráit dobja oda. Persze észre kell venni az odahajitott nyomot…

Például amot furán összetákolt elegánciával egy suhancalak lejt. Meg-megáll az üzletek kirakatai előtt, s hosszasan elmélázik. Nagyon kirakatlázas lehet, mert minden kirakat egyformán érdekli és mintha szeme inkább a kirakatok ablakrámáin és ott a zár körül kutatna.

A detektiv már szemügyre vette. Nini, hisz ez a Gát Pista, ferencvárosi jasszgyerek, ült is őkelme. De milyen furcsán öltözködött ki. Fekete nadrág, sárga kabát és fehér-kék himzett mellény. Mindegyik ruhadarab megjárna külön-külön, de így?! És különösképen a mellény…. A detektivnek most eszébe jutott, hogy két-három nappal ezelőtt a Muzeum-köruton egy férfiruhaüzlet kirakatát éj idejében kifosztották – ismeretlen tettesek. Hamar ki a zsebből azt a külön kis jegyzéket, melyben pontosan van leírva, nap-nap után, hol törtek be, mit loptak el. Tényleg a jegyzékben mint „hiánykodó” ott szerepel egy kék himzésű fehér mellény is.

Gát Pista épen megint egy kirakatba bámult bele, mikor valaki vállon érintette. A detektiv volt.
- Gyerünk csak!
Gát Pista összerezzent.
- Kicsoda maga? Mit akar?
- Ne komémiázzunk! Majd megtudja a rendőrségen, mert fogadjunk fiam, hogy ezt a szép mellényt lopta.

Gát Pista ösztönszerü mozdulatot tett a menekülésre, de a detektiv már erősen fogta. Mentek együtt és a mellényről csevegtek. Különösen delikvens barátunk, aki teljes ékesszólását fejtette ki elismerésre méltó fantáziával annak bizonyítására, hogy a mellény tisztességes uton került hozzá. Kár volt a fáradságért. A tolvaj mégis csakhamar az őrszobán találta magát, ahol leültették hasonló dolgokban utazó sorstársak közé.

A forgalom nagy volt. Sokan mentek és – maradtak. Betelt másfélóra is, hogy Gát Pista a fogalmazó elé kerülhetett. Mikor belépett az ügyeletes szobába, a detektiv ép javában magyarázta a tisztviselőnek:

- ….Tolvaj, a rajta lévő mellény is lopott. A Muzeum-köruti kirakatlopásból való. Tessék csak ide nézi a listában: fehér, kékhimzett mellény….ugyanaz, mint….

A detektiv zavarában megállott. Nem értette. Kopott, rosszszabásu barna mellényt látott Gát Pistán, aki nagyon szeretett volna kacagni, de igen komoly arcot vágott. Volt tudniillik esze, hogy az őrszobán egy másik hasonló urral, akit haza is küldtek, kicserélte a mellényt. És most kereken letagadta, hogy valaha az életben látott volna egy kékhimzésü fehér mellényt.

Az ember megesküdött volna, hogy neki van igaza, olyan hévvel beszélt. Mégsem használt. Rájöttek furfangjára, sőt többre is. Kiderült lassan, hogy Gát István egy nagyszabásu kirakattolvajbanda vezére és esze, és az utóbbi hónapokban tiz-tizenkét kirakatot dézsmált meg.