A Budapesten nemrég lezajlott feminista kongresszuson akadt kollégám is. Még pedig annak rendje módja szerint szük szoknyába varrt kollégám. Sőt sarzsi dolgában sem engedett. Amerikai, kissé élemedett hölgy volt, ki odahaza rendőrtanácsosi rangban szedte ráncba a csirkefogókat. Egy évtizedig gyakorolta ezt a mesterséget, míg aztán egy napon leköszönt, s igazi asszonyos szeszéllyel felcsapott ügyvédnek, most már nagy hévvel védve talán ugyanazokat a csirkefogókat, kikkel nemrég az Amerikában sem másfajta „röndéri erélyt és tapéntatot” éreztette.
Őnagysága az exrendőrtanácsosnő természetesen keményen hangoztatta, hogy a nő egyéb kiváló tulajdonságai mellett a rendőri pályára is több, mint rászületett.
- A nő ösztönszerüleg csinálja azt, amihez önöknek már csak sok rutin kell – csevegett. Aprólékosságokban nincs jobb megfigyelő a nőnél. Pedig a nagy bünügyeket, pedig egész apró dolgok döntik el. Ime hamarosan egy példa. Emlékszik arra a hölgyre, ki most előttünk elsétált. Csinos asszonyka volt s láttam, hogy ön is jól szemügyre vette. Nono, nincs abban semmi?! De mondja csak, megtudná mondani, apróra leírni, hogy milyen kalapja volt?... Ugy-e bár még a szinére sem emlékszik pontosan. Nos látja ez az, miben mi tulteszünk a férfiakon…
Őnagyságának tényleg igaza volt. És ezt az igazságát természetesen első sorban a hazájában honorálják, ahol van nőrendőr, nődetektiv és nőrendőrtisztviselő is bőven. De százával alkalmazzák a nőrendőröket a magánvállalatok is. Pinkertonéknak – a leghiresebb amerikai detektiv intézmény, melynek jelszava: Mi sohasem alszunk! – egész külön női detektivosztályt szerveztek. Kényesebb ügyeknél, diszkrét nyomozásoknál nagyon hasznos szolgálatokat tesznek a detektivkisasszonyok.
Kivált az áruházi lopások megfigyelésénél válnak be. Az óriási amerikai áruházakban van is mindig egy-kettő ezekből a bájos rendőrökből. Mert ne tessék ezeket holmi tenyeres-talpas, izmos némbereknek képzelni. Sőt! Elegáns, szép asszonyok, sikkes leányzók majd mind. Elvegyülnek a vásárlók tömegében, beülnek egy áruház buffetjébe, hangversenytermébe s igy figyelik a netán enyveskezü t. c. publikumot.
Ezekben a nagy áruházakban ugyanis erősen hódit a magazinismus. Értsd áruházi lopás! Kell rá ez a külön szó, mert nem egyszerü lopás, inkább modern bün, amelyben benne van valami az idegen gyengeségből is. Nevét az áruháztól kapta, ahol a kézelőgombtól a drága csipkéig, a konzervtől az automobilig minden kapható és minden szabadon áll, hogy a vevő jól megnézhesse a portékát, meg is forgathassa. És ez a nagy szabadság tolvajokat nevel. Nap-nap után előfordul, hogy jómódu uriasszonyok is csennek és tüntetnek. A detektivkisasszonyok pedig csupa szemek. Megtörténik tehát akárhányszor, hogy a legkifogástalanabb urinőhöz odalép egy nem kevésbé elegáns hölgy:
- Bocsánat, asszonyom, annak a kis zsebtárcának az árát elfelejtette megfizetni…
A hölgy elpirul, fizet és sietve távozik. A detektivkisasszony pedig egy óra mulva esetleg egy emelettel feljebb megismétli a leleplezést. Hevesebb ellenállásra ritkán talál: a tettenértek meg sem kisérlik a tagadást.