|
Művészeink műtermei
Évekkel ezelőtt az olaszok kincses márványtermő földjén, Carrarában járt a franczia szobrászoknak világhírű mestere, Rodin, hogy ellenőrizze több szobrának márványba faragását. Ugyanakkor, mint máskor is csaknem mindég, rengeteg szobrát faragták Carrarában a föld minden nácziójabeli szobrászának.
Rodin nagy figyelemmel nézegette ezeket, alaposan megkritizált minden egyeset, s nyílt, egyenes, sokszor a kiméletlenségig őszinte kritikáit mohón szitták magukba a társaságába sereglett művészek és esztetikusok, hogy azokból művészeti igazságokat, törvényeket kovácsoljanak. Szemléje közben a magyar szobrok közül néhány különösen figyelmessé tette és ezekről nagy lelkesedéssel valóságos előadást tartott.
Igazi, istenáldotta művész – mondotta többek között – a ki ezeket alkotta, nem pedig mesterember, mint legtöbbje, a ki művésznek vallja magát; mert ezekből kiérzem a művész lelkét is és nemcsak a technikai tudás készségét, a megcsinálás módjának raffináltságát, virtuozitását látom bennök. Előadása után a szobrok alkotójának neve után kérdezősködött Rodin, s a magyarok örömmel mondották meg néki, hogy a művész, a kit ő hosszasan dicsőitett, Zala György. Rodinnek Zala Györgyről ez a kritikája most kerül először a nagy nyilvánosság elé, a mikor Zala Györgyöt magát és műtermét képekben megismertetjük, műszerető és művészetet kedvelő közönségünkkel. Zala műterme a Stefánia- és István-út sarkán áll és nemcsak Magyarországnak, se az egész kontinensnek leghatalmasabb, legszebb műterme. Az atelier pompás művészi díszítésű homlokzata és az épületet övező kert dús zöld bokrai és a pompázó rózsák közül elő-elő tünedező antik szobrok nyomban elárulják, hogy a háznak valamelyik művészfejedelem az ura. Ebbeli hitünk mindjobban beigazolódik, a hogy a kapun belépünk.
A bejáróban a medici-i Venusz kecses szobra bilincseli le mindjárt figyelmünket, s az atelier hallja meg épen telistele művészettel. A falakon régi mesterek remekműveinek ugyancsak remek másolatai, egyik sarokban a nürnbergi Madonnának fából faragott szobra, a másikban üvegszekrényben antik muzeális szobrocskák, a mi mind azt bizonyítja, hogy Zala György az igazi klaszszikus művészetnek a kedvelője, híve.
Ugyanilyen klasszikus művészeti holmikkal berendezett a Stefánia-útra néző fogadó-szalon is, a könyvtárban pedig száz meg száz a klasszikus szobrászatot tárgyaló munka. Atelier kettő van az épületben, egy kisebb, s egy nagyobb. A kisebbikben piheni ki a művész lázas munkájának fáradalmait és a pihenése abból áll, hogy más mintázófát vesz kezébe és kisebb szobrokon dolgozik.
A nagy atelier még a közönséges szemnek s valóságos látványosság. Magas állványokon a magyarok vezéreinek pánczélos, kaczagányos hatalmas lovasalakjai öltenek legelsőbben a néző szemébe, alant a műterem szögletében pedig hazánk nagy királyainak méltóságteljes alakjaiban, gyönyörködhetik a látogató és ha kedve tartja, végig nézheti Magyarország ezeresztendős történetének a bronzkönyvét. a melynek legszebb lapjai mind ott vannak egytől-egyig. Magyarország ezeresztendős történetét gyúrja most érczbe Zala György, s rövidesen készen is lesz az Ezredévi Emlék, a mely miatt itthon már annyi gáncs érte, a melynek pedig pusztán egyes részleteivel a világ minden részéből elhozta a legnagyobb művészeti kitüntetéseket, hírt és dicsőséget szerzett a magyar névnek. Más művésznek talán már kedvét vette volna a sok támadás; de ő rajongó szeretettel és lankadatlan energiával dolgozik tovább magasztos munkáján és bizva-bízik abban, hogy majd ha készen áll az emlék, megjön az ő igazának a diadala.
És mindazok biznak ebben, a kikben csak halvány sejtelmük van arról, mily óriási föladatot végez Zala. Tulajdonképen az emlék elkészítése egy jó emberöltőre való munka még akkor is, ha annak alkotója épen a Rodin istenáldotta művésze. És meg kell gondolni azt, hogy különösen ez az emlék örök időkre készül, s ennek a szobrait nem szabad és nem lehet a művészetben ideig-óráig uralkodó divat szerint megmintázni. |