Hétről-hétre olvasunk tudósitást arról, hogy ebben vagy abban a városban az iparosok tömegesen kötnek életbiztositást. Ennek okát bizonyára elsősorban abban kell keresni, hogy az utóbbi két esztendő jó üzleti helyzete következtében a vidéki iparosság könnyebben szánhat valamit a keresetéből tőkegyüjtésre, de nem lehet tagadni azt sem, hogy ebben annak a mozgalomnak is van valami érdeme, amelyet az Országos Iparegyesület, illetve az Ipartestületek Országos Szövetsége az életbiztositások népszerüsitése érdekében meginditott.
Egyik előadásomban kitértem arra, hogy Magyarország a külföldhöz képest milyen messze elmarad a kisebb összegü életbiztositások elterjedése dolgában. Az a mérték, mely a kisbiztositások elterjedését mutatja, a kultura fokát is feltünteti. Ezért látja örömmel a haladás minden hive az iparosok biztositásának népszerüsitését.
Csak egy tekintetben lehet az iparosbiztositásnak erre a legujabb fázisára észrevételt tenni.
Ugy, ahogyan a magyar iparosok ma biztositják magukat, két előnytől esnek el. Az egyik az állami támogatás elmaradása, a másik a szétszórtság. Mind a kettőről el kell mondani, mi a hatása.
A kormány nem zárkózhatnék el attól, hogy a kisiparosok biztositási törekvéseit támogassa. Megteszi sok osztállyal, megtenné az iparosokkal szemben is, ép ugy, amint külföldön mindenütt történik valami a kisemberek biztositása érdekében. Nem ugy kell ezt felfogni, hogy a kinálkozó szubvenciót csak az elv érdekében el kell fogadni, hanem olyan értelemben, hogy ezáltal a biztositás olcsóbb, tehát könnyebb volna, mint amilyen ma.
A másik hiányossága a mai állapotnak a teljes széttagoltság.
A hány biztositó társaság, annyi a szokás. A kötvényfeltételek azonosak ugyan, az üzleti elvek azonban nem. Az egyik udvariasabb és méltányosabb, mint a másik. Az egyiknél a részvényesek érdeke a fontosabb, a másiknál a biztositó feleké. És ez a fontos külömbség, amelyre mindenkinek gondolnia kellene.
Tudunk esetet például arra, hogy az egyik biztositó intézet kiküldöttje előadást tartott az ipartestületben és az előadás után 200 iparos kötött biztositást. Máshol egy másik intézet megbizottja járt még szebb eredménnyel. Egy harmadik biztositó vállalat az ipartestület alkalmazottainak biztositását vállalta, amit egy negyedik esetben megint egy másik intézet tudott elérni.
A magyarországi intézetek a kisbiztositást csak mellékesen látják el.
Igazán csak akkor fog elterjedni, ha a speciálisan kisbiztositással foglalkozó intézetünk lesz, mert a biztositásnak ez az ága egészen más szervezést kiván meg, mint a többi üzletág. Ez az egyik szempont, amely megkivánná, hogy az iparosok biztositása egy helyen összpontosittassék. A másik az, hogy ilyen egy helyen való biztositás révén az iparosság társadalmi tömörülése egy ujabb kifejezést nyer.
Ha mindezeket szem előtt tartjuk, akkor jogosnak fog látszani az a kivánság, hogy a magyar iparosság biztositási törekvéseit egy helyen kell összpontositani, akár ugy, hogy egy intézet egy megállapodás keretén belül biztositja a lehető legnagyobb kedvezményeket, akár egy külön jogi szervezetet teremtenek maguknak az iparosok.
Dr. Dóczi Sámuel