Németország – Magyarország 4:4 (4:1)

23.000 ezer néző. – A magyar csapat gyászosan szerepelt. A közönség tüntetett a választó-bizottság ellen – Bodnár 3, Schlosser 1 goalt lőtt.

Négy goalt lőtt a magyar csapat, négyet a német birodalom csapata, nincsen tehát győztes és legyőzött mégis van. Elbukott, vereséget szenvedett egy rendszer, a mely a mai megpróbáltatáshoz, majdnem szégyenteljes kudarchoz vitte a magyar labdarugó sportot. A legjobb formában levő tizenegy helyett, a legjobb nevű tizenegy küzdött a németek frissen és erőtől duzzadón dolgozó legénysége ellen s mert a footballhoz a neveken kívül még valami egyéb is kell – ifjuságnak, fiatalos játékkedvnek neveznök ma ezt legszivesebben – szerencséseknek kell magunkat éreznünk, hogy nem végződött rosszabbul a dolog.

Bizonyos, hogy a válogatás mai rendszere halálos döfést kapott a mai magyar-német matchen és még egy bizonyos: kiérdemesült játékosokat többet nem állítanak be válogatott csapatba, mert a multban érdemeket szereztek rá.

Pedig ha valami, a vasárnapi match 25000 főnyi közönsége megérdemelte volna egy magyar győzelem lelkes örömét. Csudálatosan szép volt a pálya képe. Hatalmas embergyűrű köröskörül és példás rend mindenütt. Az üllői-uti pálya intézősége derekasan kitett magáért. A match külső kerete tehát ünnepi és harmonikus volt az egész vonalon. Más örvendetes azonban nem is akadt, mert a magyar csapat, amelynek játékában gyönyörködni jött ki az óriási tömeg, csalódást és sok tekintetben jogos visszatetszést keltett.

Az hiányzott belőle ami a játékot tetszetőssé és vonzóvá teszi; az üdeség a mozgás rugalmassága és az ifjuság tüze. Az egy Sebestyén kivételével mélyen a formáján alul játszott a magyar csapat mindegyik tagja, de talán ez volt még a kisebbik baj, a végzetes hiba az unott, abszolút szenvedélymentes temperamentum nélküli játékmodor volt. Mintha elöregedett professzorok játszottak volna, mintha csupa kedélybeteg lett volna a magyar csapatban.

Eleinte furcsa volt, majd kellemetlenül esett a közönségnek, hogy az alapos, meggondolt németek fürgébbek voltak és jóval nagyobb hévvel játszottak a magyaroknál. Hogy kombináczióik kiforrottabbak és támadásaik rendszeresebbek voltak, nem keltett különösebb reczenzust, de hogy energia és lendület dolgában is tultettek a magyarokon azt nem tudták egy könnyen megbocsátani.
Rettenetesen pusztitó hatása volt az első félidő négy német goaljának. Szivszorongba látta a közönség Takács céltalan, hiába való futkározását, Biró bizonytalan labdaszedését, Csüdőr gyenge kapcsolásait Paver helyezkedési hibáit, az egész magyar védelem csufos letörését. Még a csatársorban sem lelt öröme. Korody formálisan lógott az összekötők között, mindenütt ott volt – és még sem volt seholsem. Borbás nagyon szép testtartással futott a balszélen, de ezzel aztán mégis elégedett. Schlosser fáradt volt. (negyedik matchét játszotta 8 nap alatt.) Ha Sebestyén meg Bodnár nem visznek egy kis életet az unalmas mezőnyjátékba, még csak apró kellemes mozzanatai sincsenek az első félidőnek. Meg kellett adni, hogy a németek alaposan értettek a helyzet kihasználásához. Kihasználva a léleknélküli ellenállást és gyors egymásutánban négy goalt, rugva egy goal ellen, mint a match biztos nyerői hagyták el félidőben a pályát.

Máskor tombolt a közönség a tribünökön ilyenkor, most egyetlen üdvözlést nem kapott a magyar csapat egyetlen tenyér nem verődött össze, annál több kifakadás hangzott el a szerencsétlen kezű adogató bizottság ellen.

A második félidőben szerencsére lábra kapott a magyar csapat. Összeroppant a Kansebeck helyéb tartalékkal játszó német halfsor s teljes egészében érvényesült Bodnár nagyszerü egyéni játéka. Schlossert is mintha kicserélték volna, kedvvel és tüzzel irányitotta a játékot, Sebestyén feltarthatatlan volt, pedig Krausz balhalf játszott ellene, a németek legjobb embere. Most már a magyar goalokon volt a sor.

Hosszu ostrom után adták csak meg maguknak a németek és mikor egy kavarodásban Bodnár a második magyar goalt lőtte, már mindenki bízott abban, hogy ha győzni nem is lehet, kudarc nem éri a magyar szineket. Csakhamar bent volt a német hálóban a harmadik, majd a kiegyenlítő goal is s a közönség bár nem lelkes hangulatban, mégis megkönnyebbülten oszlott széjjel.