Kerékpárosokat Stockholmba

Nehéz feladata van annak, a ki manapság a kerékpársport érdekében munkálkodik.

A sporttársadalom közönyével kell megbirkózni, mert a mai sporttársadalomnak a kerékpársport érdekei iránt ugyszólván semmi érzéke nincs. Ez a sport érhetetlen rosszindulattal ki lett közösítve a többi sportágból és néhány gyenge egyesület kegyelméből tartja fenn magát.

Ha a külföldi hatalmas arányu kerékpársportot tekintjük, valóban szomoru érzéssel gondolunk a mi sporttársadalmunk felfogására, a mely ezt a szép és egykor annyira közkedvelt sportot szinte elfojtani iparkodik.

A magyar kerékpáros szövetség rendkivül sulyosan érzi ezt a helyzetet. A stockholmi olympiaszon a magyar kerékpársportot dicsőséggel szolgálni, képezi minden versenyzőnknek becsvágyát. A MOB-nak módjában állana a rendelkezésére álló összegből a kerékpárosoknak is juttatni, mert ha az ötös bizottság, a mely az összeg hovafordítása iránt a tervezetet elkészítette, a lawn-tennisnek, a céllövészetnek, a tornának juttat, ugyanazzal a jóindulattal a kerékpárosoknak is áldozhat. Végre is a kerékpárosoknak legalább is olyan győzelmi esélyük van Stockholmban, mint a felsoroltak bármelyikének.

Utalunk a MKSz memorandumára, a melyet a MOB elnökségéhez benyujtottunk, a melyet azonban az elnökség az ülésen ismertetni szükségesnek nem tartott. Ebben a memorandumban rávilágított a MKSz a kerékpársport fejlesztésének kulturális és gazdasági jelentőségére.

A külföldön tudják, hogy a kerékpársport testnevelési szempontból a sportnak más ágával egyenértékű. A kerékpárnak, mint turistikai eszköznek terjesztése pedig oly kulturális érdek, a melyet nálunk – sajnos – még hirdetni kell.

Külföldön azt is tudják, hogy mily fontos szerepe jut a kerékpárnak a modern hadseregben. Kerékpárszázadok szervezését igazolja a kerékpárnak minden más sporteszköz felett álló stratégiai fontosságát. Állami érdek tehát ennek a sportnak minnel nagyobb mérvű kultiválása.

A külföldön a kerékpársportnak rendkivüli gazdasági fontosságát is felismerték és nem ismerünk egyetlen sportágat sem, amelynek fejlesztése olyan nagy közgazdasági hasznot jelentetne, mint a kerékpársporté. Hiszen minden gép 200-250 K. értéket képvisel, a sportnak elterjedése tehát minden más sporteszköznél aránytalanul nagyobb ipari termelést jelentene.
Elég rámutatnunk a külföldi hatalmas arányu kerékpáriparra és kereskedelemre, a mely csakis az ottani fejlett kerékpársportnak a következménye.

A kerékpársport az egyetlen, a mely a kerékpáradó révén éveken át 60-70.000 koronával gyarapította a közvagyont.
És épen ennek a sportágnak a támogatására nem jut abból a pénzből, a mely ugyancsak a közvagyonból kerül ki?

Nyugodt lélekkel bocsájtanók utnak versenyzőinket a schokholmi küzdelemre. A mi országuti versenyzőink a hazai rossz utakon oly szép eredményeket érnek el, hogy nem tulzott az a reményünk, hogy a svéd elsőrangu utakon teljesítő képességünk csak emelkedni fog és versenyzőinknek az olympiászon való szereplése méltó lesz a magyar sport hírnevéhez.

Tarján Elemér.