Victor Hugo - Benedek Marczell munkájáról

Benedek Marczell nagy terjedelmü könyvet adott ki Victor Hugóról, a franczia romantikus szellem legnagyobb méretű és legjellemzőbb kifejezőjéről. Victor Hugóról ma is gyakran esik szó nálunk is, de ebben alighanem több az emlegetés, mint a valóságos ismeret : költői hatása meglehetősen elhalványult, lírája - bár néhány szinvonalon álló forditója akadt - meglehetősen elvesztette hatását, drámái úgyszólván teljesen lekerültek szinpadjainkról s csak regényeinek ha van még nagyobb számú olvasójuk.

Benedek Marczell könyve talán fel tudja eleveniteni, legalább egyeseknél, az érdeklődést ez iránt a páratlanul expansiv szellemű, csodálatos életerejű költő iránt, a kinek a mi irodalmunkra is nem megvetendő hatása volt.

Victor Hugót talán az összes újabbkori költők közül legkevésbbé szabad merőben eszthetikai szempontból felfogni, mert ő nemcsak korának legnagyobb hatásu irója volt, hanem épen annyira a XIX. század politikai és társadalmi életének egyik legjellemzőbb és legnevezetesebb szereplő alakja, a kinek túláradó egyénisége évtizedeken át betöltötte az egész művelt Európát, nyomós tényezője volt az irodalmi, művészeti, társadalmi és politikai közvélemény alakulásainak, közvetve vagy közvetlenül hatott úgyszólván minden kortársára, a ki benne élt korának szellemi életében.

Ezért Hugó alakját csakis a maga korába beállitva, kellő kortörténeti háttérből lehet megitélni és értékelni. Költői művei neki épen olyan élet-nyilvánitásai, mint politikai szereplése vagy szerelmi ügyei. Az ily módon való beállitáshoz Benedek Marczell könyve bő anyagot ad, a korrajzi és még inkább az életrajzi részek kellő részletességgel vannak tárgyalva s az anyag, melyet feldolgoz, csaknem kimeritőnek mondható.

---

Victor Hugo belső fejlődését is nagy gonddal, bár kevesebb biztonsággal rajzolja. Nem merül el a költő bámulatába, perspektivát keres a megitélésre s ebben talán kissé messzebbre megy, mint a hogy kellene, inkább az itélő, mint a megértő hangján szól nézeteinek váltakozásáról, némely munkáiról s egyéniségének némely különösségeiről. Családi életének bizonyos sajátszerűségein is kevésbé kellene elcsodálkozni olyan irónak, a ki a második császárság-kori Benedek.

Talán épen a nagyon is gondos óvakodás az életrajzirók gyakori hibájától, a túlságos bámulástól teszi, hogy a kelleténél kissé távolabbi distancziából itéli meg Hugo egyéniségét. Munkái költői tartalmának értékelésében sokkal biztosabb a keze, megállapitásainak nagy részét el lehet fogadni. A nagy szorgalommal és sok utánjárással készült könyv jó szolgálatot fog tenni a franczia irodalomra vonatkozó ismeretek terjesztésében, az érdeklődők Hugóra vonatkozó ismereteinek pozitívebbé tételében.

A könyv végén a szerző röviden összefoglalja Victor Hugónak a magyar irodalomra tett hatását, adataiban és megállapitásaiban helyesen. Azt hiszszük azonban ki kellett volna terjeszkednie azokra a hatásokra is, melyeket Kemény Zsigmond vett Hugótól. Ezek bizonyára távolabbi és burkoltabban megjelenő hatások, mint a melyek Jókainál megállapithatók, de pontos megfigyeléssel mégis meg lehetne őket találni s határaikat megállapitani.