|
Szibéria
Érdekes tárgyú, szép zenéjű, a népszerűségre joggal számító darab a Népopera február 2-iki újdonsága. Ez az új színház helyesen választja meg a nálunk még ismeretlen operákat: igazi művészi alkotás a „ Szibéria” is, még inkább, mint a „ Quo vadis” a mellett szenzáczióval is szolgál, már czímétől kezdve. A festői orosz viseletet ritkán láthatni színpadon: a mit pedig a legjobb olasz dalműszövegíró, Luigi Alica, neve a színlapon ígér – szenvedélyek harczát, - azt híven meg is adja.
Egy rosz nő lelke az igaz szerelem tisztító tüzében, az ő boldogsága még Szibéria borzalmai közt is, bűnös múltjának egy üldöző emlékétől menekültében halála – hogyne volna érdekes? Ezuttal Szentpéterváron történik, hogy egy herczeg kedvesét, ártatlan varróleánykának nézve, boldogan viszonszereti Vaszily hadnagy, s mikor a felindult herczeg meglepi őket: nincs már út, párbajban Vaszily megöli a herczeget.
A fényes szalontól messze: a Szibériába száműzöttek szenvedéssel teli útján találkoznak aztán a szerelmesek: a szép Sztefana a herczegtől kapott palotáját a szegényeknek ajándékozta s önként indult a rémes országba, hogy Vaszily soesát megoszsza….Szomorú boldogságukat megzavarja egy új száműzött: a gaz Gléby, a ki egykor Sztefanát elcsábította, őt a bűnös életmódra kényszerítette is: a megtért szép nő most visszautasítja tolakodását. Gléby pedig bosszúból pellengérre állítja őt a száműzöttek telepe előtt. Sztefana felháborodva leleplezi a gonosztevőt és közelebbről menekülni akar: Vaszilyval szökni indult, de Gléby elárulja – az őrség a szerelmesek után küldi biztos golyóit. Szibéria végzett….
Van még egy pár érdekes, szép alak a darabban: Nikona, a hű komorna, meg Valiczin, magasrangú tiszt, a ki a szép Sztefanát távolról szerette, majd kormányzó lesz Szibériában, itt felfedezi eszményét és magához akarja emelni, de tisztelettel meghajol az önkénytes száműzetésbe ment nő hűsége előtt. Vidám tisztek, kétségbeesett rabok, majd ezeknek szegényes derűje a húsvét ünnepén – mind a szövegköltemény jó oldalai. Umberto Giordano a rövid három felvonást nagyon dallamos és mindig érdeklő zenével tette mélyen meghatóvá. Olaszos, melegvérű zene, két vagy három – mindig karban énekelt – orosz népdallal tarkítva, olyanokkal, a melyeket tizenöt évvel ezelőtt a híres Szlavjanszki Agreneff remek énekkarú ismertetett meg egész Európával: az „ Ei uhnem” kezdetű, mélységes fájdalmat tovavonszoló éneket az olasz zeneköltő nemcsak belefűzte darabjába, hanem hatalmas feldolgozását szervesen is beleszőtte zenéjébe.
Giordano egyébiránt a mai olasz operaszerzők egyik mestere: huszonkét évvel ezelőtt Mascagni mellett tűnt fel, azóta ( a mi operaházunkból is ismert ) „ André Chénier” meg „ Fedora „ hol költői szép és gazdag invencziója, hol fölényes tudása felöl győzték meg hálás hallgatóságát.
A „ Szibéria” mindig szép, mindig jellegzetes és eléggé eredeti; úgynevezett szebb részeit nem is tudnánk elősorolni, csak épen elrendezésüknél fogva feltűnőbbek, az I. felvonásban: Gléby szerenádja, kardcsörgéssel és castagnette-szerű rubelpengetéssel kisérve: a II. felvonást megnyitó, végtelen szomorú zenekari ábránd, a száműzöttek kara reszketeg balalakja ( orosz kohoz ) - kísérettel; a szerelmesek szenvedélyes kettősei.
Az előadás megkapó volt- kezdő művészek játszottak és énekeltek, de művészek. Bazilidesz Mária ( Sztefana ), Pogány György ( Vaszili ), Gábor Arnold ( Gléby), Gleviczky Irén ( Nikona ), Bihar Sándor ( Valiczin ) szép hangjuknak és tudásuknak a javát nyujtották. A sikerben Grosskopf karmesternek, valamint az imponáló ének- és zenekar finom előadásának tetemes része volt. |