Sinnélküli villamos vasút

Az első pillanatra ugy hangzik, mintha azt mondanók, hogy fából vaskarika. A vasút a szó értelmében egy ut, a mely vasból van, ut, a melynek pályáját a sinek alkotják, ez az itt bemutatott vasút ellenben olyan járómü, a melynek a kerekei nem sineken járnak, hanem a puszta földön, az országuton, a kövezett utczákon, vonat, a melynek nincs vas-utja.

A képre pillantva azt hinnők, hogy automobil, vagy autóbusz (automobil-omnibusz szóból alkotott összevont szó), a milyet bizonyára láttak már olvasóink, ha külföldet járták. Berlin, Páris és London utczáin egymás mögött százával közlekednek az olyan nagy omnibuszok, a melyeket benzinmotor hajt, sokkal nagyobbak, mint a mi villamos kocsijaink s e mellett még emeletesek is.

Olvasóink, a kik érdeklődnek a technika haladása iránt, azonnal megértik, hogy milyen nagyerejü motort kell az ilyen autobuszokba beépiteni, mily sulyosra és erősre kell épiteni ezeket a kocsikat, hiszen a kocsinak magának kell hordani az áram, illetve az energia, a hajtóerőt előállitó gépezetet is, azonkivül pedig mennyivel nagyobb az országuton és az utczákon a surlódás ellentállás, mint a sineken futó kocsiknál s ezt a nagyobb surlódási erőt is a gépezetnek kell leküzdeni.

Érzékithetnénk a különbséget a sinen futó motoros kocsik és az uton szaladó motoros jármüvek erőkifejtése között azzal, ha megemlitjük, hogy a míg az autobuszok motorja csak arra elegendő, hogy éppen azt a jármüvet továbbitsa utján, a melybe be van épitve, ugyanezen erejü motor sinpályán hatszor akkora terhet tud ugyanazon sebességgel elvontatni.

Ez a különbség tehát azt eredményezné, hogy a sinnélküli vonatok nem olyan gazdaságosak, mint a vasutak. Némileg igy is van. Ámde a pályaépités és fentartás, de maga a pályaépités technikai lehetősége különösen a városi forgalomban, a váltók, a biztositó berendezések, végül a gazdaságos kihasználás a vonatok hosszuságát illetőleg olyan eredményt adtak, hogy a sin nélkül futó vonatok, városi forgalomban, határozott előnyben vannak a sinpályán futó vonatoknál.

Ezek a motoros autobuszok rövidek, bármely utczán közlekedhetnek, pályát és irányt változtathatnak tetszés szerint, ott térhetnek ki egymásnak, a hol találkoznak, szabadon mozognak, nincsenek kötve semmiféle irányban, világos, hogy városi forgalom czéljaira sokkal előnyösebbek, mint sinpályás vasutak.

Mintegy tiz esztendő előtt készült el az első olyan vonat, a mely nem hordja magával az energiát, a hajtóerőt termelő motorgépezetet, hanem éppen úgy, mint a villamos vasút, a melynek áramszolgáltató vezetéke fönt van az utcza szélén álló vezetékoszlopok között kifeszitve a levegőben, szintén felső vezetékről szedi az áramot, csakhogy ennek a vonatnak nincs vaspályája, nem sineken fut, hanem az utcza kövezetén.

Az elmondottakból világos, hogy azáltal, hogy a vonat nem kénytelen az áram, illetőleg a hajtóerőt előállitó motorgépezetet magával hordani, sokkal könnyebben épithető, az így megtakaritott erőt arra használhatja, hogy több személy szállitására alkalmas, esetleg kettős kocsit vontathat, tehát gazdaságosabban tudja értékesiteni ugyanazt az erőt.

Königsteinban, a szász Svájczban láttuk tiz évvel ezelőtt az első ilyen sinnélküli villamos vonatot. Mint minden uj találmány a gyakorlati kivitelben eleinte küzd az ugynevezett gyermekbetegséggel, ez a vasút is sok hibában szenvedett. Széles utczában közlekedett, két oldalt választva a haladó és érkező irányt, ehhez képest kettős vezeték volt kifeszitve az utcán át.

A fordulóban a második kocsi – sin nem lévén – a körivben nem követte az előtte haladó kocsi nyomait, hanem metszette a körivet, a mi által gyakran a kocsi felborulásának veszedelme fenyegette az utasokat. Keresztezésnél olyan bonyolódott vezetékszerkezetet kellett alkalmazni, a mely ezenkivül nem is volt tökéletes, hogy igen gyakran lovakkal kellett a kocsikat a keresztezési helyen átvontatni a folytatólagos egyenes pályára. A fékszerkezet is gyenge volt, ugy hogy a kocsik megállitása nagy fogalomban igen hosszadalmas, tehát veszedelmes is volt. Azóta nagyot fordult ez a technika.

A sinnélküli villamos vasút az egész világon elterjedt. Bréma és Hannover városok nagy kiterjedésü vonalhálózattal birnak. Ausztriában sok száz kilométer a vonalhossz. Németország sok városa, Belgium, Svédország és Norvégia, Észak-Amerika több városa tart üzemben ilyen vasutat. A sinnélküli vasút előnyei ugyanis igen nagy számra szaporodtak.

Ma már elég egy vezeték. A kocsik ugyanazon vezetékről szedik az áramot s ha találkoznak egymással szemben, a váltás, mint a képen is látható, egymás mellett mennek el s egyszerüen kicserélik egymás áramszedőjét. Ilyen váltóhely akárhány készithető lényegtelen költséggel A legszükebb utczában, a hol csak egy rendes kocsi elfér, átvezethető a villamos sinnélküli vasút.

Ha valamely vonal nem jövedelmező, csekély költséggel át lehet helyezni a vezetéket más utczába. Kis sulylyal járván, kevesebb energia kell, olcsóbb az áramfogyasztás. Mindezen előnyök a mellett szólnak, hogy városok között, a hol az országut jó, a sinnélküli villamos vasút most már gyorsan el fog terjedni.