Magyar tervek víziutak építésére

Mihely az osztrák csatornajavaslat megjelent, lapunk rögtön állást foglalt a mellett, hogy az osztrák csatornákhoz csatlakozva a magyar viziutak megépitése is foganatba veendő. E tárgyban most Magyarországnak e részben leghivatottabb szakembere, Hieronymi Károly tartott a közgazdasági társaságban nagyérdekü előadást, amelyben egyrészt ismertette az épitendő osztrák csatornák hatását, a magyar közgazdasági viszonyokra, másfelől szabatos, nagy technikai apparátussal és éles gazdasági érzékkel megokolt programmot adott arra nézve, milyen viziutakat kell nekünk Magyarországon épitenünk. A rendkivül érdekes és alighanem korszakalkotó előadásnak ezt a részét a következőkben teljes szövegében mutatjuk be.

Az osztrák csatorna-tervezeteknek megvalósitása lehetővé teszi nekünk, hogy a hazai csatorna-hálózatot haszonnal és a vizi közlekedési eszközök nyujtotta összes előnyök érvényesitésével létesitsük. Gabonatermő vidékeinkről a fogyasztó piacokra való szállításnál ez idő szerint csak kivételesen és az utnak csak egy részére vehető igénybe a hajószállítás, mert hajózható folyóinknak, nevezetesen a Tiszának és Dunának főiránya északról-délre van; a Dunának csak Budapest feletti része folyik nyugatról keletre; a keletről nyugatra vezető hosszabb folyóink, nevezetesen a Maros és a Körösök ez idő szerint nem hajózhatók.


A hol a vizen való szállitás lehetséges, igy különösen a Duna alsó vidékeiről és a Tisza alsó szakaszáról érkező gabonaküldemények már ez idő szerint is tulnyomólag a vizi szállitást veszik igénybe; de a vizi út csak Bécsig használható, honnan a vasuton történik a szállitás Cseh- és Morvaországba. A legtöbb buza-termő vidékekről Jász-N.-Kun-Szolnok, Csongrád, Békés, Csanád, Arad és Biharmegyékből a vizi szállitás nem lehetséges, mert a Kőrös és Maros nem hajózhatók és a Tiszából a Duna valamely állomására csak a Ferenc-cstornán át, vagy a Tisza torkolatáig menő kerülővel lehet jutni.

Egészen másként fognak a viszonyok alakulni, ha hazánk gabonatermő vidékeit látjuk el csatornákkal, melyek lehetővé fogják tenni, hogy a gabonát az Alföld szivéből a Dunán és az osztrák csatornákon a fogyasztó piacokig átrakodás nélkül hajón szállitsuk. Ha Szatmártól Budapestig és Temesvártól Budapestig épittetnék csatorna oly méretekkel, hogy azon 600 tonnás hajók közlekedhetnének, a gabonaszállitás Szatmárról és a közbeneső állomásokról, nemkülönben Temesvárról és Aradról Csehországba szakadatlanul hajón történhetnék, minő változás állana be kereskedelmi viszonyainkban.