Polónyi Géza röpirata

„Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatnak a felekezetekre való hatása” czímmel Polónyi Géza volt igazságügyminiszter 70 oldalas röpiratot adott ki. Polónyi azt akarja bizonyítani, hogy a kormány választójogi javaslata, ha törvényerőre emelkedik, az egész kereszténységre, de főképp a katoliczizmusra orvosolhatatlan veszedelmet jelent. Megengedhetetlennek tartja, hogy a római katolikus egyház főbb kegyurának, az apostoli királynak kormánya olyan törvényjavaslatot képviselhessen, mely nyilt és rejtett czélzataiban a katolikusokat a zsidóság javára tömegesen megfosztja politikai befolyásuktól. Kifejezi még abbeli gyanuját is, hogy ez az eredmény nem czélzatosság nélkül való.

A lakosságnak, úgymond, 60,3 százaléka katolikus, 5 százaléka zsidó. A katolikusoknak joguk van hozzá, hogy ugyanilyen arányszámok szerint részesüljelek a választójogban, holott a javaslat az aránynak mesterséges megváltozását czélozza. A reform a városoknak juttatja a politikai hatalom túlsulyát. Ám a hivatalos adatok szerint a városok kedvezése, a katholikusok százezreinek aránytalan jogfosztásával a zsidóság javára nagyméretű felekezeti hatalmi cserét eredményez. Az őstermelést az országban 65.9 százalék, az ipart összesen 19 százalék képviseli. Az aránynak az ipar javára való mesterkélt fölemelése, a mit a szerző erősen helytelenít, nemcsak megokolatlan, hanem fokozza az őstermelők sérelmét, valójában pedig felekezeti czélzatot szolgál.

A kereskedelmet, a hitelügyet, a gyáripart, a tőzsdét és a sajtót, továbbá, az ügyészséget, az orvosi kart és a művészeteket az öt százalékos átlagnál megdöbbentően nagyobb arányszámban a zsidóság foglalja le. A választójog még külön kedvezményes hatalmi befolyást biztosít a zsidóságnak. A zsidóság tömegesen tódul a városba. Ennek bizonyságául fölsorolja a városok zsidó lakósainakl arányszámait. E szerint a többi között Budapesten 23.1, Nagyváradon 24.5, Miskolczon 19.9, Szatmárt 19.7, Máramaroson 18.1 százalék a zsidóság. De a többi városban meghaladja az átlagos öt százalékot.

Ilykép Polónyi szerint a városokban mindenütt a zsidóság jut föltünő aránytalanságban politikai hatalomhoz. Az őstermelés arányszámát és ezzel elsősorban a katolikusokat sújtja ilykép a városok kedvezése. A javaslat, mondja tovább Polónyi, nem is titkolja, hogy a megszorító intézkedések az őstermelés ellen irányulnak. Kivált a földmíves munkásokat zárja ki tömegesen a jogokból, hogy cserébe a szervezett ipari munkásságnak adjon látszólag kedvezéseket. Az analfabétákról szól azután, a kik közül több mint egy millió polgár nem kap választói jogot, holott ezek csaknem egészen őstermelők és katholikusok. A középiskolai czenzus is a katolikusok ellenében a zsidóságnak kedvez. Szerinte nem az analfabéták, hanem az éhező közép-fél, vagy felső műveltségű proletárok veszedelmesek a államra. A javaslat és gróf Tisza István a szocziáldemokratáktól félti az országot, holott kizárják a magyar feltünően kedvezményezik az ipari munkásságot, melynek több mint százezer tagja a szervezett szocziáldemokrata párthoz tartozik.

Statisztikai adatokkal bizonyítgatja azt az állítását, hogy a közép és felsőbb iskolázottság alapján a zsidóság számarányát messze meghaladó módon jut politikai joghoz. A zsidóság a középiskolákban már évek óta ötször annyi, mint a két katholikus felekezethez tartozó tanulók száma s ennélfogva a zsidóság a javaslat révén ötször akkora politikai befolyáshoz jut, mint számaránya szerint megilletné. A korhatár is a zsidóságnak kedvez minek következtében a kereszténység hatalmi befolyása évről-évre fokozatosan csökkennék. Ilyen törvényt, mondja Polónyi, csak az a Lukács László nyujthatott be, a ki a Rothschild-házzal való összeköttetésen felül egyéb okokból is hálás akart lenni a zsidóság iránt. Összehasonlítást tesz még a zsidó és keresztény ügyvédek és orvosok számaránya között, mely a zsidóság javára és a kereszténység rovására üt ki. A javaslat ilykép, mondja a szerző, súlyos veszedelem a nemzetre és egyenesen merénylet a kereszténység ellen. Végül azt követeli Polónyi, hogy vonja vissza a kormány a választójogi javaslatot és mondjon le, vagy, mint ő mondja, térjen őseihez.