A tömegsztrájk

 A szocziáldemokrata pártnak külön erre a czélra összehívott országos kongresszusa tudvalevőleg megadta a fölhatalmazást a párt vezetőségének, hogy a választójog nagyobb mértékű kiterjesztéséért vivott harcz folyamán, abban a pillanatban, a mikor azt legjobbnak látja, az általános sztrájkot kimondhassa. Ez a fölhatalmazás valóban azt a kötelezettséget jelenti, hogy a mint a vezetőség a parancsot kiadja, minden szervezett munkás egyszerre leteszi a szerszámot és nem dolgozik mindaddig, a míg a vezetőség megint munkába nem engedi.

Magyarország közel húsz millió lakosa között az ipari munkások száma nem egészen egy millió. De ennek az egy millió munkásnak is csak egy hatodrésze szervezett munkás, a többi nem tartozik a szocziáldemokrata párt kötelékébe, a pártvezetőség tehát velük nem rendelkezik. Olyan város, a melyben a munkásság zöme szervezett szocziáldemokrata, az egész országban csak három van. Budapest, Pozsony és Temesvár.
Már ebből nyilvánvaló, hogy egy tömegsztrájknak olyan országos karaktere és mindenütt megérezhető hatása, mint másutt, az iparűző államokban, minálunk nem is lehet.

A sztrájk ereje a szerint alakul: mekkora veszteséget jelent a tőkének és a vállalkozásnak. Ha élénk a gazdasági élet, ha sok és sürgős a munka, akkor a sztrájk félelmetes erő, mert óriási kárt okoz a vállalkozásnak. De így áll-e ma a dolog? Tudjuk, hogy épen fordítva. A háború és a politikai helyzet bizonytalansága, a nemzetközi viszonyok aggasztó volta, a tőke elhuzódása olyan pangást és meddőséget okoztak a gazdasági életben egész Európában, a milyen nem volt már évtizedek óta.
Ebből a szempontból tehát egy sztrájk soha kevesebb ártó erőt nem jelenthetne, mint épen most. Marad tehát harczi veszedelemnek az a tény, hogy a tömegsztrájk néhány városban, főként Budapesten egy csomó ezer embert sodor ki az utczára, a mi mindig nyugtalanító jelenség és riasztó hatású.

Alkotmányos országban minden párnak és minden meggyőződésnek kétségtelen joga, hogy a maga igaza mellett harczoljon és agitáljon. De minél inkább akarja egy párt vagy egy törekvés a maga sikerét; annál jobban kell vigyáznia a fegyverei helyes megválasztásában. A dolgozó munkásság bizonyára megérdemli mindnyájunk rokonszenvét és épen ez a megérdemelt rokonszenv tesz kötelességévé az elfogulatlanoknak, hogy rávilágítsanak arra az útra, a melyre lépni készülnek. Egy általános sztrájk még sehol a világon nem sikerült. Még Angliában sem, a hol nem kevesebb mint három millió munkás sztrájkolt egyszerre. Már pedig Magyarországon egy ekkora sztrájkoló seregnek még a tizedrésze se mozgósítható.