A technika nemcsak abban nyilvánul meg, hogy érzékeinkkel felfogható, avagy észlelhető dolgokat valamely mechanizmus segélyével megmunkáljunk, fürészeljünk, faragjunk, hanem az elméleti tudásokban is van technika, a mely azután kivitelben tényleg rászorul valamely müszerre, szerszámra, gépre, a hol a közéletben kifejezésre jutó technikai fogalom alkalmazást nyer.

Ma már lehet orvosi, kémiai, mathematikai technikáról is beszélni, mert a müszerek előálliltásában a gép- és a mechnaizmus-ipar oly tökéletességre jutott, hogy ma már azokról a láthatatlan dolgokról is tiszta képünk van, a miknek létezéséről ezelőtt sejtelmünk sem volt. Igy ma már mozgófényképen látjuk a baczillusok müködését is, mint falják föl az egészséges vér életadó sejtjeit, ma a levegőben élő szerves világot is ismerjük, s müszereinkkel látjuk is az itt lefolyó élet minden vonatkozásait.

Nincs még tiz esztendeje, hogy Becquerel nevü franczia tudós felfedezte, hogy van egy ásvány, a mely sugárzó erővel rendelkezik, a melyből hő, erő és világosság terjed, a nélkül, hogy ő maga észrevehető mennyiséget veszitene térfogatából. Ezek voltak az uránsugarak. Az ő felfedezésén tovább haladva Curie tanár Párisban és a nem kevésbé nagy tudós Curie-né, a felesége megtalálták a rádiumot, a melynek létezéséről sejtések voltak már régebben is, de megfogható módon senkinek sem sikerült előttük tudomást szerezni róla.

Curie-né asszony volt az első, a ki tiszta rádiumot állitott elő. A rádium egy fém, a mely a természetben igen sokféle formában és helyen fordul elő. Ebben a tiszta fémformájában azonban nem használható. A levegőn oxidálódik, akárcsak az ólom, a vizet szétbontja, a papirost meggyujtja, tehát levegőn nem tartható el. Állandóan láthatatlan sugarakat bocsát ki magából, melyek a fotografáló-lemezekre éppen ugy hatnak, mint a fénysugarak, de avval a különbséggel, hogy olyan tárgyakon is áthatnak, a melyeken fénysugarak nem hatolnak át.

Elektromosság segélyével megállapitották a rádium kisugárzásának rendkivül sok tulajdonságát, s mint legjellemzőbbet, ismerik, hogy sugarakat bocsát ki magából, a melyek anyagi részecskét tartalmaznak, s ő maga ugyszólván nem fogy el. Számitás van arról, hogy bizonyos nagyságu rádium kisugárzása folytán hétféle termékre bomlik, s a végtermék állitólag ólom volna. Ezek a termékek kisebb-nagyobb idő mulva bomlanak szét, leghosszabb életü természetesen a rádium, a melynek fele körülbelül 2000 év alatt bomlik el. A szilárd, fémalakban előállitott rádium közönséges felfogás szerint oly parányi, oly csekély, hogy alig mérhető.

A müszertechnika valóságos csodája az a mérleg, a melylyel az alig látható, csupán nagyitás alatt észrevehető porszemnyi rádium megmérhető. A rádium a mérleg egyik serpenyőjében van, mig a tulsó serpenyő üres. A kimozdulást a mérleg rudon levő függőleges rud jelzi egy beosztáson. A vizsgáló tudós nagyitóüvegen át nézi a skálabeosztást, a melyen a függőleges rud mozog, bal keze pedig egy csavarszerkezeten nyugszik, amelylyel az egész mérlegszerkezet megállitható. Ha megereszti a csavart, a mérleg ingája kimozdul, s abban a pillanatban, mikor a mozgás megszünt, a kimozdult rud megáll a skála valamelyik pontján, leolvassa a beosztást számait.