Nem a tenger mélységének csodás birodalmát akarjuk ismertetni. Hiszen ehhez vaskos kötetekre volna szükségünk és még igy is halvány képet nyujthatnánk csak arról a csodás világról, a mely a viz tükre alatt ezer meg ezer méternyi mélységben él és nyüzsög. Egy pár kis állatot ragadunk csak ki a vizek mélységből, több kis rákfélét, amelyek közül kettőt be is mutatunk mai képeinken.

Az első rákféle rokona a mi folyami rákunknak és a hosszufarku rákok rendjébe tartozik. De természetes, hogy ott a mély tengervizben teljesen más életkörülmények között gyökeresen módosult ennek a fajrokonnak az alakja és az életmódja. Magyar nevük nincs ezeknek a rákoknak, azért mi is a latin nevüket használjuk.

Nematocarcinus gracilipez az egyik mélyvizi ráknak a tudományos neve. Kecses kis állat, alig pár czentiméternyi a testhossza, de annál hosszabbak a lábai és a tapogatói. Szép, élénk pirosszinű ez a rákféle, a mely igen nagy számban él az Atlanti-oczeánban ezer és kétezerötszáz méternyi mélység között.

Még szebb ennél az első képünkön látható Thaunastocheles zaleuca, a melynek rokonsága a folyami rákkal első pillantásra nyilvánvaló. Ezt a rákfélét a nyugatindiai vizekben fogták először a „Challenger” nevü angol fregatt emberei 1872-1876 között, még pedig igen nagy mélységben. A kecses állatkának a testhossza nyolcz czentiméter.

A Chalenger expediczió vezetője, Wywille Thomson, megjegyzi, hogy ott, a hol mi folyami rákunknak a kocsányos szemei ülnek, két üres szemüreg van a Thaumastochelesen, olyanformán, mintha egy ügyes sebész a kocsánynyal együtt kioperálta volna belőle a látószervet, ugy hogy ez az állat vakon él a tenger mélyén. Ennek a rákfélének finom tapogatószőr boritja a végtagjait s vak létére, ugy mint a szárazföldön a vakok, tapogatózva jár-kel a tenger világosság nélkül való mélységeiben s az ellenség és a zsákmány közeledését a környező viztömeg rázkódásából veszi észre.

A másik képünkön látható furcsa állat a rákoknak egészen más rendjébe: az egyenlőlábuak rendjébe tartozik. Ennek a rendnek vannak szárazföldi, folyami és tengeri tagjai. A szárazföldön élők az ászkafélék, a melyek gőzös, nedves, sötét helyeken fordulnak elő, pinczékben, reves fák alatt stb. Növényi anyagokból táplálkoznak.

A tengerben élő ászkák gyakran élősdiek. Egyik csoportjuk halakon, különösen a tokféléken és a bálnákon élősködik. Egy másik csoport a tengeri rákok élősdije. Mindezek apró, egy-két czentiméter hosszu állatok.

Van azonban a tengeri ászkák között egy óriási faj: az óriás ászka, a mely husz czentiméter hosszu, s a melyet néhány évtizeddel ezelőtt találtak először a nyugat-indiai vizekben 1800 méter mélységben. Az óriás ászka teste tiz czentiméter széles. Képünkön valamivel kisebb ez az állat a természetes nagyságánál; ennek körülbelül kétharmad része.