A gyorstüzelő ágyu

A gyorstüzelő ágyú egész Európában tanúlmányozás és kisérletezés tárgya most s a legtöbb állam húzza-halasztja végleges elhatározását az elfogadható ágyúminta tekintetében, mert attól tart, hogy időközben valami új tanulmány ismét túlszárnyalná azt, amit most legtökéletesebbnek tartanak.

 

Tanulságos e tekintetben annak a két államnak versengése; mely a gyorstüzelő ágyúkat már behozta.

Ez a két állam Németország és Franciaország. Németország 1896-ban oldotta meg a kérdést. De a német ágyú elsősége nem tart sokáig.

 

A francziák 1897-ben már oly ágyúval kisérleteztek , mely még tökéletesebben működik. Különben ez a találmány még titok, de már is versengésre indította a németeket s Krupp, a világhirü ágyúgyáros még tökéletesebb szerkezeteket talált fel. A következő évben beállottak a versenyzők sorába az amerikai Egyesült Államok is, szintén valami jól meglepő tanulmánynyal.

 

Ez a valóban rettentő verseny a gyilkoló gépek terén némi fogalmat nyújthat arról , hogy milyen lesz a a legközelebbi háború. Bloch doktor, a hires orosz államtanácsos, ki egy világszerte nagy feltünést keltett terjedelmes munkát tett közzé a jövő háborúnak valószinű alakulásáról, ugy vélekedik, hogy a gyilkoló eszközök tekintetében mutatkozó rohamos haladás egyenesen lehetetlenné fogja tenni a háborút.

Bármit rejtsen azonban méhében a jövő, a katonai hatalmak folytatják versengésüket a minél tökéletesebb fegyverek föltalálásában, mert ugy vélekednek, hogy azé lesz a győzelem, a kinek legtökéletesebb fegyverei lesznek. Németország ma oly eshetőség előtt áll, hogy új gyorstüzelő ágyuit, melyekkel 1896-ban hadseregét fölszerelte, kénytelen lesz félretenni s ujabbakkal , tökéletesebbekkel pótolni.

 

A mondottak érthetővé teszik, miért kisérletezett oly soká a mi hadvezetőségünk az új ágyúkkal .Hír szerint tüzérségünk most már megoldottnak tekinti a kérdést. A jövő őszi gyakorlatoknál történik a végleges döntés a következő évben pedig megkezdik az új ágyuk gyártását. Ezek száz, esetleg még több millió forintba fognak kerülni s a hadügyi költségvetés tetemes fölemelését teszik szükségessé.
Kérdés, meddig birják ki a népek az egyre növekvő költséget.

 

Lehet, hogy az elhunyt nagy német hadvezérnek Moliitkének lesz igaza, a ki ugy vélekedett, hogy az * örök béke* csak akkor fog bekövetkezni , ha elöbb a nemzetek vagyonilag tönkre mennek a katonai erőfeszítések terhe alatt. Boch szerint egy nagy csapat háboru az illető nemzeteknek , nemcsak a legyőzőtteknek, hanem a győzteseknek is pusztulását vonná maga után .

 

Ha pedig - a mi valószinünek látszik – épen ez ok miatt belátható időben háborura nem kerül a sor Európában, akkor a fegyveres béke versengése koldussá fogja tenni a nemzeteket. E kettő közt volna tehát választása a most élő nemzetnek.

 

Valóban szomorú választás.