Két hetet már végigélveztünk az idei footballszezonból. Gólra, sőt vérre éhes publikum buzditotta, fanatizálta azt az 1500 játékost, amely neki a heti élvezetet hozta meg. Érdekes megfigyelni e két tényező közötta biró szerepét. Aki kinnt volt a mérkőzések valamelyikén, az tapasztalhatta, hogy a birók miként laviroztak a népszerűség sima vize és a lepiszkolás zavaros hullámai közt.
Egyik percben a viharos éljen volt az erősebb, a másik percben a leverő pfuj aszerint, hogy az ítélet a nagyobb pártnak kedvezett-e vagy nem. Egyhangu éljent, vagy egyhangu pfujt bizony nem lehetett hallani. Pedig ez volna a jele egy biro jóságának. Az éljen szólna a jó, a pfuj a rossz birónak.
Kit vagy mit kell tehát javitani? A publikumot, amely jobbára csak a pályán tanulja meg a szabályok külső boritékját, tartalmát nem s asszerint értelmezi a szabályokat, amint jó, vagy rossz neki az?
Vagy a birokat javitsuk, akiknek nagy része szerencsével ment át az ötperces vizsgálaton s akik meguk sem hiszik el, hogy mennyit hibáznak, mérkőzést eldöntő dolgokat másfél óra alatt?
Csak vasárnap nézett el egy bironk egy 4 – 5 méteres offseid gólt, amely a mérkőzést eldöntetlenné tette, Egy másik birónk kétszer dobat egy aut-ot szabály ellenére, mert a kapus nem volt még benn a kapujában s az aut bedobásából gól lett volna. Egy harmadik az egyik félnek nem ad meg gólt, melyet a kapus a gólvonalon tul emelt, pár percre rá a másiknak megadja s igy tovább.
Ezek csak az I. osztályú meccsek szomoru tanulságai, hol maradnak a homályban rejtőző kisebb meccsek hasonló esetei. Bizony, itt volna az ideje, hogy a szövetség ne csak csupán adminisztrativ funkciokat végezne, hanem ott is kezdene dolgozni, ahol a viszonyok elhanyagoltattak.
A közönséget szakmunkákkal, a birókat vizsgatanfólyamokkal tessék megjavitani. Addig is Birák Egyesülete, jöjjön el a te országod.