Az ünneplő Róma

Az olasz egység ezidei ünneplésének egyik legjelentősebb dátuma pünkösd vasárnapja. Ezen a napon végre átadják a nyilvánosságnak a földkerekség legnagyobb modern emlékművét, melyet II. Viktor Emanuel emlékére emeltek, s melyet több mint huszonöt esztendeje építenek. A Piazza Venezia legújabb dísze a Capitolium halmára támaszkodik és felállításának valósággal egy egész városrészt áldoztak fel.

A gyönyörű Palazzo Torlonia-na kívül lebontották még miatta, hogy jobban érvényesüljön az ötszáz esztendős Palazzo Veneziának, a vatikáni osztrák és magyar nagykövetség ódon palotájának egyik gyönyörű oldalszárnyát is, az úgynevezett Palazzetto Veneziát és vele együtt az ódon palota csodálatosan szép oszlopcsarnokos udvara is áldozatul esett a monumentális márvány-emlékműnek.

A városrendészet az egész Piazza Venezia-nak új arczot adott a hatalmas emlékmű kedvéért, a melynél nagyobb nincs sehol, a földkerekség egyetlen városában sem, egyedül még csak Rómában van egy, a mely méreteiben felülmúlja és ez az ódon Angyalvár, Hadrián császár hajdani mauzoleuma.

A II. Viktor Emánuel emlékmű építését még 1885-ben határozta el az „Unita Italia”, a mikor is a nemzetközi versenyen Giuseppe Sacconi terve nyerte el a díjat, a kinek vezetésével – és a legkiválóbb olasz szobrászok: Camonica. Bistolzi, Rivalta, Bartolini, Zanelli résztvételével –rövidesen el is kezdték az építést.

Időközben – 1905-ben – Sacconi is meghalt és utána Pio Piacenti és Manfredo Manfredi vezette az építkezést. Egész márványhegyeket fejtettek le az emlékmű anyagának beszerzésére, mert a monumentális épület, a melyet még közel kétszáz márvány- és bronzszobor és dombormű díszít, végig hófehér márványból készült.

A költségei több mint huszonhárom millió lirát emésztettek fel és bár huszonöt esztendeje dolgoznak rajta, mégis az utolsó hetekig bizonytalan volt, hogy elkészül-e pünkösd vasárnapjára. Ezen a napon kezdődik ugyanis az olasz polgármesterek kongresszusa, a mikor is kerekszámban hatezer polgármester gyűl össze a „cittá eterna”-ban.

A király az ő jelenlétükben – és a szenátus meg a parlament jelenlétében – adja át az emlékművet Itáliának. Pünkösd vasárnapjának dátumát már hónapokkal ezelőtt állapították meg az ünnepies átadásra, de az emlékművön dolgozó kőművesek és szobrászok sztrájkba léptek, majd amerikáztak és április közepén a szoborbizottság jelentést tett a kormánynak, hogy ha az állapotok nem változnak, az emlékmű még októberre sem készül el ebben a tempóban.

A kormány ekkor negyvennyolczórás ultimátumot tűzött ki az emlékmű ötszáz munkásának, hogy vagy teljes erővel a munkához látnak, vagy pedig szélnek eresztik őket. A válasz az volt, hogy letették a szerszámaikat, mert a munkások úgy gondolkoztak, hogy most a nagy építkezések idején sehol sem fog találni a szoborbizottság megfelelő munkásokat, még pedig annál kevésbé, mert mindannyian szervezett munkások. A negyvennyolcz óra letelt és a következő reggel – hatszáz műszaki katona vonult ki a Piazza Veneziára, a kik három hét alatt teljesen befejezték az emlékművet.
Hatalmas lépcsős épület ez, a melynek portikusát tizenöt méter magasságu márványoszlopok tartják, tehát a római Pantheon oszlopóriásainál is magasabbak. Előttük ott áll II. Viktor Emánuel óriási bronz lovasszobra. A szobrászatot és az architektúrát igyekeztek olyan összhangba hozni, hogy lehetőleg egyik se nyomja el a másikat.

Itália tizenegy régiója allegorikus szobrokban a portikus dús frizeit dísziti, két oldalt pedig két aranyozott bronz quadriga áll. Egész szoborkiállítás képét nyújtja ez a hatalmas tizenhétezer négyszögméter nagyságu emlékmű, a melynél többek között egyedül csak a domborművek hetven méter hosszúságban és öt méteres szélességben fogják körül a nagy mű homlokzatát.

Itáliának ez az antik emlékművek hatalmas arányaihoz méltó monumentuma most már végre elkészült és Róma a nagy világkiállítás külön kiállításának tekinti az „Ara della Patria”-t.