Huszadik század - történelem jelenidőben

Az 1912. évi költségvetés indoklása szerint az 1910. évi szeptember 1-től, vagyis azon időponttól, mely napig az 1911. évi költségvetési indoklás az iparfejlesztési tevékenységről beszámolt, az 1911. évi julius 31-ig, vagyis 11 hó lefolyása alatt iparfejlesztési célokra engedélyezett összeg 3,087.577 koronát tett ki, mely összegből 314.332 korona még az 1910. év folyamán kifizetett, a fenmaradó összeg pedig 11 év alatt kerül kifizetésre.

Az engedélyezett 3,127.577 koronából gyáripari célokra 2,050,379 korona esik és pedig uj gyárak létesitésének biztositására 1,205.000 korona, mely összeg engedélyezésével biztosittatott 4 uj gyár létesitése. Ezen 4 gyárba legalább 3,550.000 koronai álló és 2,650.000 korona forgó tőke fektetendő be és legalább 820 munkás talál azokban alkalmazást.

Hat gyárnak nagyobbszabásu kibővitésére engedélyeztek 442 ezer korona segélyt. Ezen gyárkibővitésekbe legalább 1,000.000 korona uj álló és 900.000 uj forgó tőke fektetendő be és legalább 475 uj munkás talál azokban alkalmazást.

Egyes gyárakat támogattak továbbá gépek adományozásával.
Munkagépeket engedélyeztek 36 gyár részére, 368.280 K értékben, mely gyárakban legalább 1110 munkás és 36 inas foglalkoztatandó.

Kisérleti állomásokra 35.099 koronát engedélyeztek.

Állami kedvezményeket (adó- és illetékmentesség) végleg engedélyeztek az 1910. évi szeptember 1-től az 1911. évi julius 31-ig, vagyis 11 hó leforgása alatt 70 gyár részére. Ezen gyárakba legalább 28 millió korona álló tőke fektetendő és azokban legalább 5700 munkást alkalmazni. Előzetesen 19 gyár részére biztositották az állami kedvezményeket, melyekbe legalább 11 millió K tőkét kell befektetni és 1100 munkást alkalmazni.

Közvetlen állami támogatás részére a kisipar, vagy helyesebben a kézmüipar, amelyről nem számolhatunk be valami megnyugtató megoldásról. Pedig feltétlenül el kell ismerni, hogy Hieronymi Károly a kereskedelmi és iparkamarák bevonásával február 27-én megtartott értekezleten éles és helytálló meghatározással állapitotta meg a kisipar segitségének módját és lehetőségét.

Felfogásának lényege ugyanis az volt, hogy a kisipart két szempontból kell megitélni, aszerint hogy a kisiparos munkájában az egyéni izlés jut-e kifejezésre, vagy pedig tömegcikket állit elő.

Ugyancsak értékes anyagot szolgáltatott a támogatás kérdésének tisztázásához az Ipartestületek országos szövetsége, mely kérdőivek utján igyekezett tájékozódni. Az igy feldolgozott válaszoknak az volt a lényege, hogy a gépsegély igazán jelentékeny eredményt csak kellő forgótőke mellett biztosithat: továbbá hogy ingyen gépsegély csak ott adassék, ahol a segélyezett iparosnak nincs versenytársa, de ahol van, a gépet ne ingyen, hanem törlesztésre adják.

Igen figyelemre méltó még a közös gépmühelyek létesitésére vonatkozó javaslat, amit azonban egyelőre csak azon városokban lehetne megvalósitani, amelyekben az ipariskolával kapcsolatban gyakorlati tanitómühelyek vannak.

A kisipar problematikáját tekintve, az állandó támogatás mellett legfontosabb volna a hitelkérdés helyes megoldása, melylyel évek hosszu sora óta az Országos központi hitelszövetkezet birkozik, nem valami elragadó sikerrel.

Mindössze azt emlithetem még fel, hogy az 1912. évi költségvetés indokolása szerint 1910 szeptembertől 1911 októberig 88,650 koronát engedélyeztek kisipari gépadományozásokra. Ezenkivül, hogy iparosaink benzinszükségleteiket a mindenkori napi árnál 4 koronával olcsóbban szerezhessék be, 94.891 koronát engedélyeztek. Fenti összegből állami gépek adományoztattak 35 kisiparos részére 43.579 korona értékben, 7 szövetkezet részére 38.730 korona értékben, 1 ipartársulat, két intézet és két egyesület részére 7250 korona értékben.

A kereskedelmi miniszteriumnak erős elhatározása, hogy e kérdésbe erőteljesen belenyul, ami kivehető Kálmán Gusztáv államtitkárnak a lugosi ipartestület jubiláris ünnepén mondott beszédéből is. Kifejtette ugyanis többek között, hogy a gépadományozás reformjára vonatkozó tanulmányok folyamatba vannak; egyuttal megnyugtatja a hazai iparosságot, hogy a kormány ezentul is sulyt fog vetni az ipari szövetkezetek és szövetkezeti mühelyek létesitésére és támogatására ott, ahol az illető iparosok elegendő számban vannak s ahol a közérdek és egyéni érdekük ezen az uton együttesen szolgálhatók.

Másrészt mindent el fog követni, hogy az egyesek gépbeszerzéseinél a részletügyletekkel oly sokszor kapcsolatos uzsora elkerültessék, sőt oda fog hatni a kormány, hogy alkalmas intézmény révén a szükséges gépek tömegesen szereztessenek be és egyeseknek ezen a tömegbeszerzési áron adassanak használatra ugy, hogy az árat minden iparos az évek során jelentéktelen heti fizetéssel törleszthesse.

Egy idejüleg gondoskodni kiván a kormány arról, hogy a géppel dolgozó iparosok a kereskedelem alapfogalmaival megismerkedhessenek s nevezetesen a szakmájukba vágó anyagbeszerzés és árueladás kalkulációit megtanulhassák s a szakmájukba tartozó cikkek keresleti és kinálati viszonyaival is megismerkedhessenek.