Pár drága napja, nem is régen
Elindultunk az úton, ketten
De én: szegény, már eltévedtem
Az örömöknek erdejében.

Csodálatos világ ez itten,
Szédülő fejem belekábúl
Ittas a boldogság borátúl…
De másnak, másként, másba hittem.

Örültem. Talán túl sokat,
Mert méreg az öröm nekem
És most szegény részeg fejem
Fáj, mint egy fájó gondolat.

A bánatútra tántorgok végül,
Mert nem vezet a te kezed,
Az utam jaj, már kivezet
Az örömöknek erdejébül.

Lányi Sarolta.