A Fabre-féle aeroplánt uszószárnyai képesítik arra, hogy a vizen haladhasson, arról felemelkedni és azon kikötni is tudjon. A kerékpárhoz hasonló szerkezetű alapvázhoz vannak erősítve következő részei:
1. a mótor, 2. az előrészen a vizszintes és függőleges evezők, 3. a pilota ülése.
Az egész aeroplán három uszószárnyon nyugszik, a melyek közül az egyik az előrészen, a másik kettő a gép főrészén, a szárnyfelületek alsó közepe táján van elhelyezve.

Az uszószárnyak Ricochet Bonnemasson tipusu hidroplánok, melyeknél azonban a mellső felületek teljesen el vannak különítve a hátsóktól s igy mindegyik lap mint külön-külön evező szerepel. Az uszószárnyak egymástól való helyes távolsága és sikajinak felosztása teszi lehetővé, hogy a mellső uszók vizből való kiemelkedése a hátsó uszókat nem akadályozza vizi munkájában. Az uszók alakja olyan, hogy kiemelkedve a vizből, csekély ellenállást gyakorolnak a levegőre, hasonlók a Antoinette-monoplán szárnyaihoz.

A levegőben tehát az emelkedést és repülést elősegitik. Az erős hullám és szél lökéseit megakadályozandó, az uszók alsó felülete ruganyos, vékonyan furnirozott fából késül, mely, mint a dob hártyája, a nyomásnak enged. Ez a ruganyos felület épp ugy megvédi az uszókat s ez által a gépet a hullámok romboló hatásától, a mint a pneumatik vagy gummikerék felfogja és ellensulyozza a rögös uton haladó kocsi vagy automobil erős lökéseit. A gép minden része, szárny, kötél stb. ruganyos és ez nagyban hozzájárul a pilota kényelméhez és ez által a gép biztos kezelhetéséhez.

Az uszószárnyak vizben levő része, mint felső kis képünkön látható, ékalakban csucsosodik, ez által a gép veszély nélkül haladhat át köteleken s egyéb uszó tárgyakon, kiköthet sekélyebb vizen éppen olyan biztonsággal, mint akár a szárazon, mert uszója ilyenkor mint fékező működik. A tenger sós vize nem rongálja szerkezetét; ezt bizonyitja ama körülmény, hogy ez aeroplán kipróbáltatása alkalmával két hónapig állandóan tengeren volt, a nélkül, hogy a legcsekélyebb baj érte volna. Az összecsavarható szárnyak a felső képünkön látható aczélszerkezetre vannak kifeszitve, e szárnyak alakja jellemző a Fabre-féle aeroplánra.

A vizi aeroplán szárnyainak feltétlenül összehajthatóknak kell lenniök, mert ha kikötés után több napig vesztegel a vizen, igy óvják meg a gépet azoktól a károktól, melyeket hirtelen keletkező szélvész okozhatna benne. A Fabre-szárnyak leszerelése nehány percznyi munka. A szárny több részből áll: 1. A zegzugos alapvázból, a mely a szárny selyemszerü szövetének befogadására szolgál, 2. a szárny szövetének felfeszitésére szolgáló szerkezetből, a melyre a szárnyat könnyü kezelhetés czéljából füzőlyukak segitségével akasztják be. Ez a körülmény rendkivül gyorsitja fel- és leszerelést. A szárnyak végén Fabre-kapocs közvetiti a szilárditást. A szárnyakat megfelelő szerkezetű póznák támasztják, hogy emelkedés közben a hirtelen légáramlat ki ne fordithassa helyéből.

Első sikeres repülését 1910 márczius 28-án végezte. Ez alkalommal a vizen óránként 55 kilométernyi utat tett 2 méternyi magasságban a viz szine fölött. A Fabre-féle aeroplánnak tehát a szakértők joggal nagy jövőt jósolnak.