Azokhoz az állapotokhoz képest, a melyek évtizedekkel ezelőtt, vagyis pláne a mult század elején uralkodtak, a tüzoltás mai állása annyira előrehaladt, hogy még csak nagyobb elővigyázatra volna csak szükség az emberek részéről, hogy a pusztitó tüzesetek száma csökkentessék.

Az emberek óvatossága azonban még mindig közeli szomszédságban van a gondatlansággal, miért is a tüzesetek száma meglehetősen szaporodik, noha a tüzoltás technikája rendkivül sokat haladt. Itt van például egy önműködő tüzoltószerkezet, a mely főleg gyárakban, műhelyekben, raktárakban, nagy termekben használható sikerrel.

Alapeszméje a csőrendszer, mely abból áll, hogy a helyiség mennyezetrészén vastag csövek futnak végig, a melyeken apró nyilások vannak. A csőrendszer közepén van a záporkészülék. Ha ennek biztositó gombja bizonyos foku hőségnél (ez a kifejlődött tüzet jelenti) megolvad, akkor a záporkészülék azonnal felnyitódik, működni kezd és megszámlálhatatlan sugarakban ontja minden oldalról a vizet a kérdéses helyiségbe, ugyhogy a tüz csakhamar elalszik.

Egyidejűleg a riasztókészülék is működni kezd és több helyen egyszerre jelzi a tüzet.