Barta Ödön interpellácziójában legelőször is a magyar-horvát kiegyezési törvény homályos, kétértelmű kifejezéseiről szólott, a melyek miatt a legvadabb aspirácziók támadtak Horváthországban. A hatalomra törekvő politikai pártok és egyes politikusok nagyon kihasználták az a körülményt, hogy Horvátországban az 1868-iki kiegyezéssel igen sok jogunkról lemondtunk, és olyan jogokat is vindikának a horvátok részére, a melyeket a kiegyezés nem biztosított nekik. Legújabban a vasúti pragmatika terén is már igéreteket kaptak a horvátok: Tomasics bán urbi et orbi hirdeti, hogy az új pragmatikában a horvát vasutasoktól nem fogják követelni a magyar nyelv tudását, hogy eltávolítják a magyar föliratokat, stb. A miniszterelnök egyúttal belügyminiszter is: meg kellene tehát tiltania azt a hazárdjátékot, melyet a bán Horvátországban űz. Interpellácziója így szól:
1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak azokról a politikai tárgyalásokról, melyeket Tomasics ez idő szerint horvát bán oly czélból folytat, hogy magának a horvát táborban többséget biztosítson? Ismeri-e a miniszterelnök úr azokat az igéreteket, melyeket a bán a többség megszerzése végett tett?
2. Ha igen: Igaz-e, hogy a bán saját poziczója megszilárdítása érdekében odaigéri Horvátországnak mindazt, a mit eddig a legtúlzóbbnak követeltek, nevezetesen – tetemes értékű anyagi előnyök biztosításán kívül a magyar fölirások minden középületről való teljes eltávolítását, a magyar iskoláknak az eddiginél is szigorúbb megrendszabályozását – a vasúti szolgálati pragmatika nyelvbeli rendelkezéseinek a magyar nyelv sérelmére eszközlendő reparáczióját és végre mindezek fölé az 1868 XX. t-cz. revizióját és főként a pénzügyi önállóságra való törekvés támogatását?
3. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak azokról a tárgyalásokról, melyeket Tomsics horvát bán legfelsőbb helyen folytat, ismeri-e mindezeknek az előterjesztéseknek tartalmát, melyeket a bán az 1873. XXXIV. t-cz. 5. szakaszában foglalt rendelkezés ellenére közvetlenül juttat újabb időben Ő Felsége a magyar király elé?
4. Van-e tudomása arról, hogy a horvát bán legutóbb már a magyar és osztrák monarchia külügyminiszterével is tárgyalásokat folytat, holott erre őt sem az 1868. XIX. t.-cz- rendelkezései föl nem jogosítják, sőt minden külügyre vonatkozó beavatkozásról őt az 1873. XXXIV. t-cz- 5. szakasza és az 1867. XII. t-cz. 8. szakasza határozottan eltiltja?