A motortetőre berendezett csónakoknak már sokféle alakja és berendezése ismeretes. Az eddigiek azonban főrészt olyan szerkezetűek voltak, hogy egynél több személy is foglalhatott helyet bennük. Természetes, hogy ezek a csónakok nem feleltek meg annak a czélnak, hogy versenyző vizi járművekként szerepeljenek.
Másrészt hadászati szempontból sokkal czélszerűbb, hogyha a gyorsa hirszolgálat szempontjából a motorcsónak minél kisebb és minél gyorsabb járatu. Egy ilyen egyes személy használatára berendezett motorcsónakot próbáltak ki Angliában, a hol alakjánál fogva „schoe”-nak, czipőnek nevezték el. A „Flying shoe” szerkezete olyan, hogy a csónak fel nem borulhat, viz nem hatolhat beléje és óránként negyven-ötven kilométer gyorsasággal siklik végig a tengeren.
Az uj szerkezetű motorcsónakot most nemcsak sportszempontból igyekeznek tökéletesiteni, hanem azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy mikép lehet azt a haditengerészet érdekében pl. hirszolgálat, kémlelés stb. szempontjából felhasználni.