- Az unkeni üvegördög –
Van e tiroliaknak egy régi mondájuk. 1670 körül egy páter gyalogolt a Strub-szoroson keresztül Tirolba iparkodva. De mikor este Unken falvába ért, a nagy hegyek közé, rosszul lett és másnap reggelre meghalt. Mikor el akarták temetni, rémülve látták, hogy milyen veszedelmet akart a völgy tiszta levegőjére rászabadítani. Breviáriuma mellett egy szekrénykében furcsa érczpalaczkot találtak, a melynek a tetején csillogó lyuk volt. Mikor ebbe a lyukba belenéztek, a legbátrabb falubelinek is égnek állt a haja. Hiszen a megtestesült ördög maga ült a palaczkban. Fekete volt, ijesztő sörtéi voltak, görbe orra és szürkésen pislogó szeme és akkora volt, mint a tányér.
Holtrarémülten elvitték a palaczkba zárt ördögöt a plébános urhoz. De a plébános, mikor belenézett, elnevette magát és felvilágositotta hiveit, hogy a furcsa szerszám egy mikroszkópium, az akkoriban feltalált üvegszem és az állitólagos ördög egy szunyog a nagyitó üveg alatt!
Manapság is sokan ugy vannak még a mikroszkópimmal, mint a derék unkeniek. Üvegördögnek tartják. Pedig ideje volna már, hogy tudja mindenki, saját tapasztalatatából, hogy égen-földön van egy másik eleven világ is, a mely csak a mikroszkópim nagyitó üvegén keresztül szemlélhető.
Hiszen ha három századdal ezelőtt rá nem jön a tudomány arra, hogy a mikroszkópium segitségével tanulmányozza a legkisebb terecske mélységeit, akkor ma sem tudnánk még semmit az élet lényegéről, az emberi test szerkezetéről, fejlődéséről és működéséről, azokról a nagy összefüggésekről, a melyek az embert a növénynyel és álattal egy nagy egységbe kapcsolják össze.
Mind ennek a titoknak a tanulmányozását a mikroszkópiumnak köszönhetjük s a szaporodás titka örökre fátyol alá rejtve maradt volna előttünk, ha nem tolhatnánk szemünk lencséje elé még egy másik lencsét, a melynek nagyitó ereje keresztülhatol a titok fátyolán.
Az élőlények szerkezete hét pecséttel lezárt rejtelem volt, a mig a mikroszkópium segitségével föl nem fedeztük, hogy ennek a csodás épitménynek a téglája: a sejt és hogy a legmüvészibb élő szervezet is sejtekből épül és hogy minden lélekzés, minden mozdulat ezernyi meg ezernyi apró sejtnek a közös működésére vezethető vissza.
És a mikroszkópim csodás felvilágosítást nyújt az ezernyi kis sejt összefüggéséről és tervszerű működéséről. Vannak lények, a melyek a mikroszkópium alatt teljesen átlátszók, a melyeknek a mikroszkópim alatt teljesen átlátszók, a melyeknek tisztán bele lehet látni a gyomrába, a szivébe, a fejébe. Láthatjuk belsejükben az élet leghalkabb lüktetését, miközben a csepp kis lény eleven egészségben ül előttünk.
Megkapó látvány, a melyről alig birjuk elforditani a szemünket, mikor feltárul előttünk egy más élő lény keblének a rejtelme s mikor látjuk ereiben keringeni a vért, a melyet szivének lassu lüktetése hajt. Látjuk a táplálékot, a mint belekerül belsejének bonyolult gépezetébe, a mely a használható részeket átalakitja szerves eleven anyaggá s a használhatatlant kiválasztja és kilöki a testből.
Láthatjuk saját szemünkkel az anyaság minden titkát. Látjuk, hogy válik ki az anyák megtermékenyitett testéből a fejlődő magzat. Eleinte sejtek játékszere csak, a mely lassan épiti a saját szerveit. Majd felbukkan a feje és esetlen kis tagjai. Minden egyre finomabb, egyre tökéletesebb lesz s végül ott van előttünk az uj élő szervezet.
Ezt a csodálatos látványt láthatjuk bármikor, fényes nappal is, ha van egy kis türelmünk, és mikroszkópiumon keresztül megfigyelünk egy kis vizirákocskát a lencse alatt, a minő ezerszámra nyüzsög tavasztól télig minden növénydus viznek minden kis cseppjében.
A mikroszkópium csodáiból ezuttal két kis állatot mutatunk be. Az egyiknek a tudományos neve Lynceus striatus, a mely körülbelül 200-szor van megnagyitva. A másik ugyancsak ekkora nagyitásban a közönséges vizibolhának a nősténye. Ez utóbbi aláirásában betük magyarázzák meg a kis állat szerkezetét. Körülbelül ezen a nyomon kell szemlélni a másik rajzot is.
