Kővájó szárazföldi csigák

Stanislas Meunier egy Constantine (Algir) melletti mészkövet ismertetett, melyet a csigák össze-vissza furkáltak, mintha menedékhelyről gondoskodnának a nyári forróság ellen.

Eduard HarIé is hasonló esetet vizsgált Salies-du-Salat mellett (Haute-Garonne) s vizsgálatainak eredményét a párisi múzeum természetrajzi folyóiratában tette közzé. Vizsgálatának tárgyai tömör mészsziklák vagy márványtömbök voltak, melyeken helylyel-közzel hüvelyknyi szélességű hengeres gödrök voltak vájva. A földmívelők állítása szerint e gödröket csigák készítik s tényleg nem ritkán találni őket a lyukakban.

 

Az egész dolog nem mindennapi, de, mint Harlé kimutatta, már ismeretes: Constant Prévost már 1854-ben mutatott be a párisi tudományos akadémiának a sziczíliai Monte Pelegrino-ról származó mészköveket, melyekbe a csigák hengeres gödröket vájtak. A szóban forgó csövek 8-10 cm hosszúak és 4-5 mm-től 3-4 cm átmérőjűek, a szerint, a mint fiatal vagy kifejlett csiga vájta őket. 1861-ben Bouchard-Chantereaux ismertetett sziklavájó Helix csigákat Boulogneban. Boulogne-sur-mer mellett kemény mészsziklákat talált, melyeket a csigák át- meg átfurkáltak: a kerek lyukak a sziklatömb alsó felületén vagy olyan oldalán vannak, melyet az időjárás viszontagságai kevésbbé érnek. A lyukak 12-15 cm mélyek, széleik pedig lejtősek, úgy hogy a víz kifolyik belőlük. E gödröket a kerti csiga vájja s ezekben tölti a telet.

Salies-du-Salat környékén nagyon sok az ilyen kivájt szikla s tavaszszal csaknem mindegyiknek megvan a lakója. Nyáron mind üres, a lakók elszéledtek. Harlé esetében a sziklavájó csigák valószínűleg a berki és kerti csiga (Helix nemoralis és H. hortensis) fajához tartoztak.

 

A Salies-du-Salat szikláiban minden lyuk körülbelül egyenlő nagy: hüvelykujjnyi szélesek, 12-15 cm mélyek. Ebből arra következtethetünk, hogy csak a kifejlett csigák tudnak ilyen odukat fúrni maguknak. Az is érdekes, hogy Salies mellett a gödrök rendesen csoportonként vannak elhelyezve s gyakran előfordul, hogy kettő közt csak akkora vékony választó fal marad, hogy magától is széttörik.

 

Néha annyira sűrűn állnak a lyukak s oly vékony a választó fal közöttök, hogy a szikla egész csipkeszerű.

 

Hogy mi módon, micsoda mechanizmussal készítik az említett csigák ez odvakat, még nyílt kérdés, melyre eddig kielégítő választ nem sikerült adni.