Egy új emberfajta

Alig túlzás, ha a nagyvárosok egy sajátságos, érdekes népeleméről, a mely egyre jobban foglalkoztatja a hatóságokat és a közönséget egyaránt, e meglepő és sokat ígérő czím alatt írok. E népelem a külvárosokban lakik, de berajzik természetesen a belső részek életébe is; a proletáriátus alatti, ú. n. lumpenproletáriát köréből támad, időről-időre azonban egyes tagjai a legelegánsabb divat szerint öltözött dandyként szerepelnek.

Általában megvan-e faj férfitagjainak – érdekes, hogy majdnem csupa férfitagjai van – az a hajlama, hogy a legfelsőbb osztályok nagyúri, fényűző életmódját karrikirozott formában bár, utánozza. Mindannyi nagyobbára kriminális egzisztenczia, de azért mégis a nagy tömeg, főleg pedig a külvárosi nép bizonyos regényességel övezi e fajtát s apró és nagy gazságaiban ép úgy kezére jár, mint a régi időkben az alföldi jobbágynép is tartott némi szolidaritást a betyárokkal és szegénylegényekkel.

Ez az új emberfajta nem más, mint a Párisban apache, Bécsben Plattenbruder, Budapesten pedig jassz név alatt ismert csőcselék. A cambrioleur, Hendelfanger, csirkefogó szintén e fajtához tartozó válfaj s némileg próbanevek, melyeket a népnyelv, mielőtt kialakult a mos uralkodó elnevezés, ezeknek az új jelenségeknek adott.

Hogy mennyire magán viseli ez a regényes nagyvárosi csőcselék a sajátos faj-szerűség bélyegét, bizonyítja épen az, hogy a párisi népszellem egyenesen egy indián törzs, az apacsok nevét kölcsönözte ki a megkeresztelésére.

Nem szabad természetesen túlságos szószerintiséggel fogni fel azt az állítást, hogy egy új emberfajtával van dolgunk. Embertani értelemben természetesen a párisi apacs és a pesti jassz nagyjában ugyanahhoz a fajtához tartozik, mint a körülötte élő proletárság. Bizonyos elvadultság, a vérmérsékletnek, sőt az arczkifejezésnek bizonyos regényessége azonban teremt még ebből a szempontból is némi árnyalati sajátosságot.

Különösen a párisi apacsokon meglátszik, hogy sok köztük az idegenforgalommal Párisba vetődő, különböző nemzeti urak természetes szerelmi gyümölcse. Nemkülönben az is kétségtelen, hogy minden nagyváros csőcselékhadában nagy számban hányódnak azok a törvénytelen szülöttek, a kik a legfelsőbb osztályok kalandvágyó férfiainak köszönhetik életüket.

Természetes tehát, hogy ez az exotikus nagyuri származás meglátszik az apacsok és jasszok nem egy képviselőjén. Ha hozzá veszszük ehhez még azt is, hogy a Lombroso-féle született gonosztevő, vagy kriminaloid, azaz gonosztevő-szerű egyén is sok közöttük s ez szintén kiütközik némileg a testalkaton és arczkifejezésen, akkor érthetővé válik, mért üt el kissé árnyalatilag ez a népelem az őt környező osztálytól még testi sajátságaiban is.

Míg azonban ezt az elütést csak figyelmesebb szemlélő veszi észre, az apacsok és jasszok társadalmi, erkölcsi, beszédbeli külön jellegűsége mindenki számára nyilvánvaló. Gazdasági szempontból a semmittevés, lopás, apró rablások, betörések osztályának nevezhetők. Hozzájuk tartozik az idülten munkanélküli proletárság egy jó része, a már említett lumpenproletáriát, a mely az átmenetet alkotja a munkás-proletáriátus s az apacsok között.

Termékeny, hasznos osztálynak tehát nem nevezhető. Igaz, jórésze abban a korban van még, a mely nem is hivatott a termelő munkára. Tömérdek iskolaköteles, vagy legalább is iskolába való gyermek és kamasz is hozzá tartozik ehhez az osztályhoz a nagyvárosi szegény osztályok gyermek-hada, mely kellő felügyelet és nevelés nélkül nő fel, mely az utczán tölti majdnem egész gyermekkorát, állandóan táplálja ezt a népelemet.

Valóságos csapása minden nagyvárosnak ez az emberfaj. Páris rendőrsége állandó harczban áll velük s a franczia törvényhozás elé nemsokára javaslat fog kerülni, mely az apacsok megfékezése czéljából a botbüntetés behozatalát óhajtja. Londonban, a hol viszonylag enyhébb ez a veszedelem, állítólag az ilyfajta büntettesekkel szemben alkalmazott korbácsbüntetés volt az, a mi elterjedésüket és garázdálkodó-kedvüket csökkentette. A franczia fővárosban ellenben oly merészek, hogy az opera előtt, a város közepén támadnak meg embereket.

Lehetséges ugyan, hogy a bot- és a korbácsbüntetés csökkentené némileg ennek a nagyvárosi barbárcsordának a veszedelmességét, kétségtelen azonban, hogy gyökeresen eltüntetni ezt a szocziális csapást ilyen módszerekkel nem lehet. Mint minden társadalmi kórosságot, mely a társadalom alap-szerkezetében gyökeredzik, azt is csak ennek az alapnak, azaz a gazdasági rendnek a megreformálásával lehet végleg meggyógyítani.

Mivel pedig az apacsság egy sajátosan nagyvárosi csapás, tehát főleg a nagyvárosi életnek átalakulása, a nagyvárosnak mint társadalmi alakzatnak a megváltozása szükséges ahhoz, hogy a modern csőcselék e fajtája ne tenyészhessék. A több százezres vagy milliós nagyváros úgyis egy egészségtelen szocziális alakulása, valóságos monstruma a mai polgárosultságnak - E kóros képződmény egyik kóros tünete a jasszok vagy apacsok elszaporodása.

A nagyváros az a dzsöngl, a mely ezek az emberi csörgőkigyók, sakálok, hiénák és tigrisek tanyáznak. Csakis a dzsönglenek kiszárítása és kiírtása fogja tehát megszüntetni a dúvadak garázdálkodását. A jövő kertvárosában, a városi fejlődés emez eszményképében minden valószínűség szerint nem lesznek apacsok.