Az a különös állat, a melynek mását mai képünkön láthatjuk, a narval vagy agyaras cethal. Képzeljük el, hogy a narval valóságos halóriás, illetve nem is hal, hanem vizben élő, óriás emlős állat a mely eleveneket szül. A hossza öt méter, az agyara pedig két-három méter hosszu. Grönland körül van a hazája, az Északi jegestengerben s valaha a középkorban, a mikor eredetét és mivoltát még nem ismerték, mesebeli állatnak tartották, mint például a griffmadarat.
Tengeri egyszarvunak nevezték s azt hitték, hogy a bibliai egyszarvunak a leszármazottja. Az agyarának, a melyet szarvnak tarottak, csodás gyógyitó erőt tulajdonítottak és nem egy régi gyógyszertár volt az „egyszarvuhoz” czimezve. Az angolok mesés összegeket fizettek egy-egy ilyen agyarért, néha százezer koronát is és sok régi angol czimert ismerünk, a melyben ilyen narval-agyar szerepel egy-egy ló fejére illesztve. A weimári nagyherczegi könytvárban őrzik Nagy Frigyesnek egy mankóját, a mely ilyen agyarnak az elejéből készült. Akkoriban az efféle botot vagy mankót roppant ritkaságnak tartották és fejedelmi áron fizették.
Ma már vége van a narval csodaerejében való hitnek. A tudomány ezt a hitet is szétoszlatta, mint annyi sok más babonát és szárazon megállapitotta, hogy a narval a czetféléknek egyik fajtája, a mely aránylag békés állat, halakkal, puhatestüekkel, tüskebőrűekkel táplálkozik és csapatokban él különösen az Atlanti-óczeán északi részeiben és Északi jegestengerben az északi sark felé. Fürge, eleven állat, de egy csöppet sem harczias és agyarát egyáltalában nem használja mesebeli dolgokra.
Mi is ez az agyar, a mely a narval legkülönösebb ismertető jele? Egyáltalában nem szarv, a hogy őseink gondolták, hanem fog. A narvalnak ugyanis voltaképpen nincs fogazata. Egész fiatal állatoknak van ugyan az alsó és a felső állkapcsukban egy pár szabálytalanul növő foguk, de ezek csakhamar eltűnnek s mindössze a himeknek marad meg egyetlen foguk a bal felső állkapcsukban, a mely tehát körülbelül más emlősök zápfogának felel meg. Ez a zápfog az, a mely sugáregyenesen kinő a narval szájából és megnő két-három méter hosszura is. Nagyon szilárd, elefántcsontszerű anyagból áll ez az agyar, a tövében üreges igen mély fogüregben ül és hosszában csavaros.
A felső állkapocs jobb sarkában is megvan egy zápfog csirája, ez azonban nem szokott kitörni a fogüregből, csak nagyritkán. Egy Roedling nevű hamburgi embernek volt ezelőtt hetven-nyolczvan esztendővel egy teljesen kifejlett narval koponyája, a melynek két agyar volt. A baloldali agyar három méter és tiz czentiméter hosszu volt, a jobb oldali kerek három méter. A két agyar a tövében két hüvelyknyire állott egymástól a hegyén tizenhárom hüvelyknyire úgy, hogy ez a példány igazán ijesztő szörnyeteg lehetett a maga kettős agyarával, a mig élt.
A nőstény narvalnak nincs agyara s egyáltalában nincsen foga, ugy hogy a narvalok, mint a czetfélék általában, nem harapják, nem rágják össze a zsákmányukat, hanem szájukat eltátva egyszerűen lenyelik elvenen, szőröstül-bőröstül az apróbb halakat.
Sok mindenfélét irtak és beszéltek arról, hogy mire használja a narval a maga hatalmas agyarát. Voltak, a kik azt hitték, hogy a befagyott tengerben utat tör magának agyarával a jég között. Mások azt állították, hogy felnyársalja agyarára a halakat, mikor vadászik rájuk. Csakhogy a dolog nem így van.
Mert, mit csinálnának akkor a nőstény narvalok, a melyeknek nincsen agyaruk? Hogyan szabadulnának a jég közül és hogyan táplálkoznának? Aztán, ha fel is nyársalna a narval agyarára egy-egy halat, mit csinálna a zsákmánynyal? Hogyan juttatná el a szájába a zsákmányt? Hiszen az agyarát nem tudja meghajlitani, sem keze vagy lába nincs, a melylyel a felnyársalt halért nyulhatna.
Az a legvalószinűbb, hogy a narval agyarának ugyanaz a rendeltetése, mint a szarvas agancsának vagy a vaddisznó agyarának. Csak a him példányoknak van agyaruk vagy agancsuk ezeknél az állatoknál s arra használják, hogy egymással harczoljanak vele a nőstényekért.
Az agyaras czet alapszine fehér, sötétbarna foltokkal tarkázott. A megvénhedt példányok egészen fehérek. Gömbölyű, bunkós homloka és egész ábrázata csaknem merőleges, mintha le volna fürészelve. Két, aránylag kis melluszonya van, hátuszonya nincsen, ennek helyét hat czentiméter magas és nyolczvan czentiméter hosszú bőrredő foglalja el. A grönlandiak a narval husát frissen vagy száritva eszik, a zsirját is elfogyasztják, az agyarát pedig feldolgozzák.
