Az emberiségnek a modern tudományosságnak nagy vesztesége. Meghalt ugyanis Koch Róbert, ez a nagyműveltségű, fáradhatatlan munkásságu német orvostanár, a ki a bakterologiai vizsgálatok terén világhirű tekintélylyé küzdötte fel magát. Szerényen, de annál kitartóbb szivóssággal, kerülve a vásári zajos feltünést, dolgozott Koch tanár a laboratóriumában.

Finom nagyitó üvegek, lombikok és a laikus előtt szinte érthetetlen és misztikusnak látszó készitmények nagy tömege között, a segédorvosok társaságában töltötte életének java részét, folyton kutatva, keresve és figyelve. Ez a nagytudásu férfiu azt tüzte ki életfeladatául, hogy az emberi élet és elmulás titkait fogja fürkészni s mindenekelőtt az emberi élet apró, szabad szemmel láthatatlan hatalmas ellenségeit: a baktériumokat, baczillusokat és ezeknek sokféle faját fogja vizsgálódás tárgyává tenni és kutatni fogja, hogy mikép élnek, mikép ártanak ezek és mikép lehetne irtóhadjáratot inditani ellenük.

Koch hosszu idei tudományos vizsgálódásai között részletesen előkészitette a mai modern bakterologiát. Egyre-másra készitette és próbálta ki a szérumokat és kisérletei közben fedezte fel a tuberkulint, mint a tüdővész elleni szérumot, a mely azonban távolról sem jelentette a tökéletességet, miután a szérum hatása rendkivül problematikussá vált, hanem csak jelezni látszott az utat, a melyen haladva el lehet jutni a czélhoz: a bakteriumok, baczillusok, mindenféle kórságok legyőzéséhez.

Koch halála méltán nagy veszteség, mert kutató, czéltudatos elmékre, olyan hősökre, a kik életük javarészét az emberiség és a tudománynak szentelik, mindig égető szükség lesz. Végtelen kár, hogy ilyen nagytudásu elmék aránylag oly hamar pusztulnak el, mert pl. Koch is alig mult hatvan éves, a mikor orozva ragadta el kutató asztala mellől a lappangó szivbaj.