Csillagászok, a kiknek számvetéseit és pontos megfigyeléseken alapuló előremondásait méltó csodálkozással fogadja a laikus, az idei évet szomoru végzetünek állitják. Ez évben május 18-án érkezik ugyanis földközelbe a Halley-üstökös, ugyanaz, a mely minden hetvenhat évben visszatér, hogy végpusztulással fenyegesse meg a földtekét. Legutóbb Flammarion azt jósolta, hogy a Halley-üstökös a mostani találkozás alkalmával nem fog köszönés nélkül tovább rohanni, hanem metszi a föld pályáját.
Hogy ekkor mi történik? arról sokféle hirek keringenek, de egyik hir sem valami megnyugtató. Vannak csillagászok, kik azt jósolják, hogy a Halley-üstökös magja fog a földnek neki rohanni. Mások enyhitik a jövendő katasztrófát és azt állitják, hogy a föld csak az üstökös gáznemű uszályán fog áthaladni, a mikor a gyilkos széngázak, szénoxidok egy pillanat alatt megölnek minden földi életet és temetővé válik az egész földgolyóbis.
A legenyhébb magyarázat szerint földünk csak egy igen csekély mértékben érinti majd az üstökös uszályát, a miből bajok nem fognak származni, mert a légköri villamosság majd közömbösíteni fogja a légkörbe jutó kevés mérges gázak hatását. Hogy lesz? mi lesz? nem tudjuk. Persze az volna a legajánlatosabb, ha a Halley-üstökös ugyanazt cselekedné, mint eddig, vagyis: nem csinálna bajt és szépen tovább rohanna.
A Halley-üstököst még nem láthatjuk, de azért már felfedeztek a csillagászok egy másik akkora üstököst, amelyet „1910 A”-nak neveztek el. Az új üstököst először a johannesburgi obszervatórium tudós férfiai pillantották meg pompás távcsövükön keresztül. Az uj üstökös a nap közelében tünt fel ez év január 17-én, azóta pedig folyton távolodik a naptól. A mikor legközelebb volt a naphoz, ez a közelség megfelelt hatmillió kétszázezer kilométernek, ami épp elég volt arra, hogy az üstökös a nap hevétől izzóvá váljék.
Az uj üstökös csóvája a nap közelében keletkezett; a rettenetes hőségtől gázzá alakult át a mag egy része s valószinűen a villámos hatások hátralóditották. A gáznak ez a kilökése olyan nagy sebességgel történt, hogy a mag mögött üres tér maradt. Ezért föl lehet tenni, hogy az üstökös csóvája nem egységes, hanem belül üres hengerhez hasonlítható. Ez az üresség, mert nincs benne anyag, a mit megvilágíthatna a nap, olyan, mintha a csóva ketté vált volna.
