Mótoros szán

A legújabb kor egyik érdekes találmánya a mótoros szán, melyet a kanadai Casgrain szerkesztett s pár év alatt éjszaki Amerika azon részeiben, hol tartós hó szokott lenni, már is nagyon elterjedt. Ilyen szánná a már nálunk is terjedő mótoros kocsikat könnyen át lehet alakítani és pedig úgy,hogy a két első kereket leveszszük és ezeket egy-egy, a tengelyvégek kiálló csapján forgatható szántalppal pótoljuk.

 

E talpaknak csúszó felületét olyformán kell alakítani, hogy az vagy homorú legyen, vagy hókorcsolya (sky) mintájára középen egy végig futó él emelkedjék ki belőle. Az igy alkotott talpak hosszúságuk irányában könnyen csúsznak, oldalmozgásuk ellenben alig lehetséges.
E tulajdonságuk , az igy rögtönzött szán irányíthatósága érdekében szükséges.


Az ilyformán gépkocsiból képzett szánon a hajtókerekek megmaradnak s rendeltetésük sem változik. A mótor erejével hajtva, ezek tolják maguk előtt a szánt. Ha homorúak a szántalpak : sűrítik maguk alatt, ha pedig kiálló éllel bírnak: kettéválasztják a hó- vagy jégtörmeléket. Mivel pedig mindig a hajtókerekek előtt csúsznak, világos, hogy mindkét esetben a hajtókerék a szántalpak alatt már megszilárdított lenyomott úton gördül, tehát az út és kerék kötött létrejön a kellő surlódás, mely a szán haladásának elengedhetetlen föltétele. Minél nagyobb a hajtókerék kapaszkodó képessége, annál inkább érvényesül a mótor ereje, annál hamarabb indul meg, illetőleg annál hamarabb fejti ki a szán teljes sebességét.


A már eredetileg havon való használatra készült motoros szánok hajtókerekei keresztben fogazott pneumatikus gummi abroncscsal vannak borítva; az oly mótoros szánoknál azonban, melyeket túlnyomólag a jégen használnak, a hajtókerék fogazottsága kevésbé volna czélszerű, mert a sűrű fogak a kemény jégbe nem mélyedhetnek be eléggé. Ezért ezeknél a hajtókeréknek nincsenek rovátkái, hanem a helyett valamivel kevesebb hegyes aczélcsúcsot alkalmaznak, melyek a kerék vasabroncsából emelkednek ki.   


Szerkeztettek mótoros szánokat a háromkerekű gépkocsik mintájára is, olyformán, hogy a két szántalp között csak egy kereket hajt a mótor. Az ilyen szánok előnye, hogy nyugodtabb járásúak, hátrányuk azonban , hogy a hajtókerék le nem nyomott laza havon gördül, s kapaszkodása kisebb.
Képünk Casgrain dr. mótoros szánját ábrázolja. A rajzból jól kivehető a gép általános elrendezése is.
A mótoros szán ugyanazon géperő mellett, fagyott havon és jégen, sokkal gyorsabban fut, mint száraz úton a gépkocsi, ugyanazon sebesség mellett pedig kevesebb erőt használ fel. Csekély erőfogyasztása és nagy hordóképessége tehát különösen alkalmassá teszi zord téli időben terhek szállítására.


A szánok hajtására ugyanoly mótorokat használnak, mint a melyek a gépkocsikat mozgatják. A szán nagy teherbírósága folytán azonban az akkumulatorokból táplálkozó elektromos hajtógépeket is sikerrel alkalmazták. Az ilyen mótorok ma már igen tökéletesek. Fordulatszámuk igen nagy: 600-800 sőt 1200-ra rúg perczenként s ennek megfelelőleg szerfelett könnyűek. Erőkifejtésök, sebességök az út természete szerint pontosan szabályozható, járásuk közben csekély zajt okoznak, szaguk pedig alig érezhető. Anyagfogyasztásuk oly kevés, hogy az átlagos költségek óránként és lóerőnként 8-10 fillérnél többre alig rúgnak. Hosszabb utak megfutására is fölötte alkalmasak és helyes bánásmód mellett nem hagyják cserben gazdájukat.


E vázlatos ismertetésből is elképzelhető, mily élvezetet nyujthat tulajdonosának egy mótoros szán, midőn a nyíl sebességével suhan a keményre fagyott havas országúton tova.
Nagy terhet is gyorsan, biztosan és olcsón továbbíthatunk ezen a szánon a nélkül, hogy lovainkat pusztítanánk és kínoznánk.


Igen jó mótoros szánt kaphatunk már 3000 koronáért is.
Valószinű, hogy a mótoros szán nehány év mulva általánosan elterjed s nevetesen szerepe lesz majd téli közlekedésben.