Zajos és izgalmakkal teli választás közben, mikor az emberek figyelmét ezerféle más dolog köti le, a mikor érdek, szenvedély, fanatizmus ködösíti az agyakat, a mikor a személyi és pártérdekek tusája egy időre lehetetlenné teszi a közérdek nyugodt szigetén való találkozást, - Mikszáth ünnepe mégis az egész ország ünnepévé válik.
Nyugvóponttá, melyen a zajos hullámok egy pillanatra megtorlódnak s a harczos felek egy pillanatra (talán kissé szégyenkezve is) fölismerik egymásban a testvért. A kiket engesztelhetetlen harczba kergetett egymással a politika, azokat, hacsak rövid időre is, egyesíti az irodalom.
Mert a Mikszáth ünnepe tisztára irodalmi ünnep, körülbelül az első nagy irodalmi ünnep Magyarországon, a melybe nem vegyül bele semminemű politika. Sokáig megszoktuk, hogy nagy íróinkban első sorban a hazafit lássuk, munkásságukban a hazafias érdemet.
Még Jókaiban is, mikor őt ünnepeltük, az író mellett ott volt szemünk előtt a negyvennyolczas idők részese, a nemzeti közhangulat ébresztője és irányítója, - az ő munkásságát is első sorban nem művészi, hanem politikai hatása szempontjából becsültük meg.
Mikszáthot első sorban mint nemzetünk műkincsét, mint legfelsőbb rendű gyönyör-vágyunk táplálóját, tehát mint művészt ünnepeljük. Ő már olyan korban fejlődött ki, mikor a nemzeti élet szervei eléggé differencziálódtak arra, hogy ne kelljen az egyiket a másiknak támogatására hívnunk, hogy ne kelljen a hazafiság jelszavával kényszeríteni a Pártokra, csoportokra van tagolva az egész nemzet, mint talán még soha s e pártok, csoportok harcza egymás ellen hevesebb, mint tán valaha volt.
Szilárd pont, a melyen valamennyien egy értelemben, egy véleményben találkoznánk, alig van. Mikszáth e kevés szilárd pontok egyike; abban, hogy ő egyike a mai Magyarország legnagyobb érdekeinek, megegyezünk valamennyien. Politikai, kulturális és irodalmi ellenfelek egyformán találkoznak az ő megbecsülésében. Az ő ünneplése a belső válságoktól zaklatott, láztól gyötört, önmagában darabokra tépett mai magyarság pihenő napja.
Schöpflin Aladár