Babits Mihály
Esti dal
Ma szép a nap, gyönyörű szép;
Ily napon volna halni szép!
Csillog a fák mögött a tó;
Haljunk meg együtt, jer Kató!
Derüs az est, színes az ég;
Minden szép, hogyha vége szép!
Minden jó, hogyha vége jó;
Haljunk meg együtt, jer Kató!
A nap, az tűz, a nap, az ég;
Az este hűs, az este szép!
Haljunk meg együtt, jer Kató;
Csillog a fákon át a tó!
Ady Endre
Fehér asztal búcsúztatója
Boros asztal, fehér asztal,
Telt poharak, kaczagva bongók,
Víg, hős, legényi éjszakák,
Villámos kedvűek, csapongók,
Már elhagylak benneteket.
Szíves órák, duzzadt órák,
Rólatok már gyakran lekések,
Elmulasztom örömötök
S a régi, szép feledkezések
Ritkán jönnek, alig-alig.
Boros asztal, fehér asztal,
Frigyeskedésünk hajdan-hajdan
Képzelt gondokban született,
Örömnél is jobb ifjú bajban
S most mint bagoly hit szétszakad.
Szíves órák, duzzadt órák,
Komorabbak s higabbak lesztek
S a régi boros üvegek
Nyujtóznak, mint vén sírkeresztek
Vén temetőben valahol.
Ritkább-ritkább lesz a kortyom
S megtelek már síri malaszttal
S oly furcsa a ravatalom:
Egy boros asztal, fehér asztal
S virrasztóim telt üvegek.
Kosztolányi Dezső
Terzinák
Rövidre nyirnám a hajad,
Mint egy vezeklő zárdaszűznek,
Hogy engem láss csak és magad.
És megvakítnám a szemed,
Ezt a két ledér éji pillét,
Mely czifra lámpákhoz lebeg.
És hátrakötném a karod,
Hogy csendesen magadba fordulj
És úgy feküdj, mint egy halott.
Akkor borulnék csak reád.
Halott szemed bús éjjelében
Ragyogva ölelnélek át.
Erdős Renée
Vannak leányok...
Vannak leányok, remegő szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk fehér, miként az imádságuk,
Őrangyal őrizi az álmuk,
S tavaszszal, ha a hóvirágok nyílnak
S ébred a kert: magukban sirnak.
Ilyenkor szomoruk, halványak
És vőlegényre várnak.
Vannak asszonyok, szomorúk, szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk biboros, mint az alkonyég,
Szemükben hideg, szent csillaga ég
Az eltemetett, elfeledett multnak,
Ritkán mosolyognak. Sok titkot tudnak,
A szavuk zengő, mint egy régi óra
Finom ütése. Kedves, szép halottak.
Becsukott kertek...alvó paloták...
Lelkükben egy színes mesevilág
Csodái múlnak és fakulnak...
Fák, mikről ismeretlen, nagy virágok
Hímporos szirmai hullnak...
Bennők minden áldás - és minden átok.
Csak nagyon jót és nagyon rosszat láttak,
Korán őszültek, korán elfáradtak,
És bucsut mondtak a világnak...
Vannak leányok, remegő szüzek …
S asszonyok, a kik semmire se várnak...
Juhász Gyula
Annára gondolok
A csillagokra gondolok
És Annára, ki elszállt búcsu nélkül,
A boldog, néma csillagokra,
Melyek lenéznek mosolyogva
Reám a babonás, bús téli égrül.
A csillagokra gondolok.
Melyeknek lángja régesrég kiégett,
Csupán fényük ragyog
S Annára gondolok,
Ki rám ujjongva nézett
S egy csillagos őszi éjen elhagyott.
A csillagokra gondolok.
Kiégett, elsuhant, tört csillagokra,
Annára gondolok
S a könnyem úgy ragyog,
Mint elhunyt csillagok, ha ég az éji pompa!
