Törökország küzdelmei

Olvasóink tudják, hogy Törökország hónapok óta izgalmas huzakodásban van apró szomszédjával, Montenegróval, a mely szinte leplezetlenül támogatja és bujtogatja a szultán lázadó albániai alattvalóit, tehát valósággal kötekedik az ottomán császársággal.

Törökország huszonnégy óra alatt irtózatos csapást mérhetne a kis Montenegróra, de – nem teszi, mert nagyon jól tudja, hogy ez az országocska nem merészelné azt, a mit mer, ha magánál sokkal nagyobb hatalmakat nem tudna a háta mögött
Hogy melyik ez a hatalom, vagy melyek ezek a hatalmak, azt homály födi és Törökország nem tartja kivánatosnak a homály eloszlatását. Arra az új Törökország megalapítói már rájöttek, hogy Európa hatalmai – már barátaik.

A kényuralom alatt tespedő és korhadó régi Törökországot jobban szerették. Annak évtizedek alatt se okoztak annyi bajt, zavart és kellemetlenséget, mint a mennyit most az utolsó pár év alatt rázúdítottak. A mi nagyon könnyen megérthető.

Az a régi, tespedő Törökország koncz? volt, a melyből ki-kihasogattak vagy préseltek addig is, a míg az egészen megosztozkodhattak. A beteg ember (így nevezték el Törökországot!) ágya körül mint várakozó örökösök ültek a hatalmak és a mit lehetett – nagy üzletek és konczessziók alakjában – már előre is zsebre vágtak. De a mellett egymásra is féltékenyen vigyáztak, nehogy minden elhordjanak a majdani nagy osztozkodás előtt még a mohók és türelmetlenek. De egyszerre az történt, hogy a beteg ember, a helyett, hogy meghalt volna, kiugrott az ágyából. Modern és művelt török hazafiak egy diadalmas forradalom segítésével megalkották az új, alkotmányos Törökországot és ezzel egyszerre megfiatalították a már elvénhedtnek látszó birodalmat.

A fölsült örökség-várók meghökkenve a fordulaton, az első pillanatban kénytelenségből jó képet vágtak a dologhoz és testvériesen üdvözölték az új alkotmányos monarchiát. De hogy milyen volt az igazi érzésük, azt megmutatja az a szakadatlan ádáz törekvés, a melylyel a megújhodott Törökország megerősödésének útjába az akadályokat görgetik. Hol Görögországot, hol Montenegrót uszítják neki, hogy soha se maradhasson baj, izgalom és zavar nélkül, a mi

Törökországnak rengeteg fáradságába és rengeteg pénzébe kerül; munkáját, fejlődését rettentő mértékben akadályozza. De e mellett nyiltan egyik se vall szint, mert az első összecsapás koczkázatát mind – a másiknak kivánja átengedni és azért maguk a török diplomaták se tudják talán biztosan : ki a barát, ki az ellenség, vagy helyesebben: ki a nagyobb ellenségük és ki kevésbbé a barátjuk.