Anglia új királya

Közel négyszázmillió ember vallja urának Ötödik Györgyöt, a kinek annyi alattvalója van, mint egyetlen más fejedelemnek sem Khina császárján kívül és a négyszázmillió ember sorsáért a historia ítélőszéke előtt ő felelős.

Nincs a világnak olyan része, a melyből reménykedő, váró, aggódó tekintettel ne néznének koronás alakjára és nem történhetik sehol, semerre olyan, a történelem följegyzésére méltó esemény, a mely szavának és határozásának bölcsességét ne követelné.

Ha van földi ember, a kinek bölcsessége, és – szerencsére van szüksége, akkor Anglia királya az első ezek között. Mert az ő birodalma nemcsak a legnagyobb, de a legkülönösebb összetételű imperium is, a melyet valaha a történelem ismert. Maga az ország, a melynek hatalma és királya a világ minden részén uralkodik, földben és lakosságban egyaránt nem nagy, Nagy-Brittania egész területe kisebb, mint Magyarország, lakosainak száma 46 millió, tehát jóval kevesebb, mint az Osztrák-magyar monachiáé, a melynek népessége ötvenmillió. 

És ez a negyvenhatmilliós angol nemzet – a mely magában se egységes, mert három nemzetiségre oszlik – huszonkilenczmillió négyzetkilométeren élő negyedfélszázmillió gyarmati lakosságon uralkodik. A gyarmatok lakóinak száma tehát majdnem kilenczszer, a gyarmatok területe pedig csaknem százszor akkora, mint az anyaország népe és területe. Nem volt még erre példa a történelemben, hogy egy ilyen kis ország és ilyen kevés számú nemzet ennyi temérdek országot és nemzetet tudott volna a maga hatalma alá terelni.

Mi a magyarázata, hogy ez mégis megtörténhetett? A magyarázata az, hogy a hódító hatalom nem mint leigázó hatalom jelentkezett és a gyarmati állapot Anglia gyarmataiba nem jelent elnyomatást. Az angol gyarmatok élete nem meghódított tartományoké, hanem – társországoké, a melyek a szabad berendezésnek, az önkormányzatnak, az elhatározásoknak szinte teljes függetlenségét élvezik. Anglia úgy bánik az ő gyarmataival, mintha csak szövetségesei lennének. Nem sarczolja meg őket se anyagilag, se erkölcsileg, nem szedi el se jólétűket, se jogaikat: politikája az engesztelésé és a lelkek megnyeréséé. Más politikát nem is űzhet. Mert abban a pillanatban, a mint erőhatalmi alapra akarná fektetni a maga uralmát, fölrobbanna és alkotó elemeire darabolódnék az egész hatalmas világbirodalom, a melyet nem a fegyverek ereje tart össze, hanem a kormányzat bölcsessége.