Fekete Vénusz

Német-Kelet-Afrika szuahéli asszonyai és leányai egész Afrikában híresek a szépségükről. Persze afrikai szem kell hozzá, hogy ezeket a nőket szépnek lássa, mert alkalmasint nem akadnának olyan fehérbőrű ifjak, akiknek szívét szerelemre tudnák lobbantani.

E képünkön egy szuahéli asszonyt mutatunk be; sikerült fényképfelvétel nyomán készült ez a képünk és jól megfigyelhetjük rajta az ő szépségének részleteit. Mi, fehérbőrű Vénuszokhoz szokott szemünkkel hiába keresgéljük e szuhaéli asszonyban a szépséget, egy szuahéli ifjú azonban így magyarázná meg nekünk, hogy mi mindent kellene rajta felfedeznünk: Hát nem látja, hogy milyen szép tömzsi a termete, milyen elragadóan lapos az orra, milyen gyönyörű nagy szája van és milyen vastagok és milyen feketék az ő csókra álló ajkai? És a keze? Lehet-e ennél szebbet képzelni? Hiszen olyan nagy és az ujjai is olyan vastagok! A lába nem látszik a képen, de az is gyönyörű, mert nagy és vaskos. Ezt mondaná a szuhaéli ifju erről a fekete Vénuszról, mi azonban bámulva mondanók magunkban erre a magyarázatra: Különös, ez az ember azt látja szépségnek a fajabeli nőben, amit mi éppenséggel nem a női szépség tulajdonságai gyanánt ismerünk.

Ime, igaz a közmondás: Ki mit szeret, arra néz. Ami egyik embernek szép, azt a másik csunyának látja. Egyet azonban el kell ismernünk: a fekete Vénusz ruházata csakugyan festői és szép. Nemcsak a mi nőink szeretik a pompás ruhát, hanem az afrikaiak is; ebben a tekintetben nincs különbség a nők között, akár fehérbőrűek, akár feketék. A hiuság egyformán készteti őket a pipere kedvelésére. Igy van ez világszerte s nagyon érdekes, hogy vannak indiánus törzsek, amelyeknek női olyan drága ruhát viselnek, amilyent Europában talán még királynőkön és hercegnőkön sem láthatunk.

Nemrég kelt el Londonban huszonötezer koronáért egy sok mindenféle színű bőrből és selyemből készült női köpeny, amelyet egy brazíliai bennszülött nőtől szerzett meg egy utazó.

Még drágábban, ötvenezer koronáért vásároltak meg nemrégen Párisban egy ezüstrókaprémből készült, kígyóbőrrel bélelt és cobolyprémmel beszegett női köpönyeget, mely az északi inoit néptörzs egyik asszonyának vállain pompázott azelőtt, s egy utazó révén került Europába. Ilyen drága ruhában diszelkedett nyomoruságos kis falujában az inoitrörzsbeli asszony, akinek még fogalma sem volt a műveltségről és az europai pompás divatokról.

Gyönyörű ruhát viselnek ünneplő gyanánt a noataka törzsbeli nők is: ujjatlan, gyönyörű prémekkel díszített köpenyt, mely sásból van fonva és elkészítése hét esztendeig tart. Havaiban pedig üveghez hasonló és formálható lávából készítik köpenyüket a nők; szemkáprázatatóan ragyog ez a különös ruha, mikor a nap rásüt; ugy festenek benne a nők, mintha mindegyik egy- egy mesebeli tündérkirályné volna. Nincs olyan európai divathölgy, akinek ennél szebb ruhája lett volna valaha!