Lampérth Géza
Dalok a szilvásból
I.
Itt, a kis „hétszilvafás”-ban,
A zúgó Bakony aljában,
Zsongó Balaton felett –
Napsütésen hanyattfekve
Szép iratos vadfüvekre
Hajtom fáradt fejemet.
A szivemből dalok zsonganak…
- Fájó szív, ha bánatodnak
Egy-egy írt, nyugalmat ád:
E helyet áldd, itt születtek,
Szép iratos vadfüveknek
Érzed bennük balzsamát.
II.
Felettem bólongó öreg szilvafák ti,
Arczom simogató illatos virágok,
Emlékezve sok itt elsirt szenvedésre:
Ugy-e, csudálkoztok, hogy engem is végre
-Nyugtalan, bús vándort – megpihenni láttok,
Víg-boldognak láttok?
Kérditek titkát az édes változásnak.
Hol a bűvös dal, mely méltón zengené el?
- Várjatok….Majd egyszer jön velem Valaki,
S minden dalnál szebben el fogja mondani:
Dobogó szivemen dobogó szivével,
Szerelmes szivével….
JuhászGyula
Megölt szerelem sirkövére
Anna meghalt és Annát eltemettem…
Szép volt, nemes volt, tiszta, mint a hó,
Ott él ő már csak a nagy emlékekben,
Minden elomló és elsuhanó.
Nincs könnyem és nem járok gyászmezben,
De Anna meghalt, Annát eltemettem!
Vannak ösvények, a melyekre többé
Nem lép a lelkünk, bár útunk örök,
Vannak csodafák, nyilhatnak örökké,
De nekünk egy virágunk letört,
Csak sírva járhatnánk egy tündérkertben…
Ó, Anna meghalt, Annát eltemettem!
Ne hozzatok hírt róla, őszi felhők,
Ne hozzon hírt felőle a tavasz,
Üdvöt adhatnak néki a nyári erdők,
Engem emléke halkan behavaz,
Szép volt, nemes volt, szűz volt a szívemben,
De Anna meghalt, Annát eltemettem én!
