|
Az ujévi malac
Hogy a sertésfajtának mi köze a szerencséhez, miért olyan közeli rokona, azt valószínűleg senki sem tudja. Mindazonáltal ha tizenkettőt üt az óra és általános hozsannával beköszönt ifjan és rózsásan az ujesztendő, mindenki önmaga iránt tartozó szent kötelességnek vél eleget tenni, ha a körülhordozott torkaszakadtából visító malacnak meghuzhatja a füleit. Nem különben a legtöbb polgártárs igen szerencsétlennek érezné magát, ha az ujév első napján nem ebédelhetne malacot. Igy érzett és cselekedett ujesztendő napján egy erzsébetvárosi fűszeres is, nem mulasztva el már Sylvester napján beszerezni a szerencseszállító malacot. Gyönyörű szép tejes malac volt s a háziasszonynak igaz gyönyörűségébe telt, mikor a kikészítéséhez hozzáfogott. Már az obligát citrom is a szájában ékeskedett, s csak épp a sütőbe kellett másnap tenni. Előrelátónak kell lenni, mert Sylvester éjszaka után senkinek sem erénye a koránkelés. A malac tehát várakozás teljesen elhelyezkedett a magyarul spájznak nevezett kamrában, miközben szeretettel pihent meg rajta a család szeme. Ki gondolta volna, hogy a malac teljesen hűtlen lesz elődei tradícióihoz. A holnap mennyi bajt és mérget fog zudítani tulajdonosai fejére?! Még a rendőrségre is behurcolja őket.
Ugy történt, hogy malackedvelő barátunk a szomszédékkal együtt estefelé elindult Sylvestert ünnepelni. Vidám eszem-iszom és poharazgatás közben a fűszeresné nem állhatta meg, hogy saját külön ujévi malacáról a legteljesebb elismerés hangján meg ne emlékezzék. A borbély nagy érdeklődést mutatott a téma iránt, majd pedig kijelentette, hogy semmi kifogása nem lenne, ha őt és kedves nejét is beinvitálnák az ujévi malacra.
Későre járt az idő, mikor a fűszeresné kikerült a konyhára. Elő a malaccal! A malac azonban sehol sem volt. Megmagyarázhatatlan módon eltünt. A fűszeresné sírt dühében. A szegény Kati!- jámbor mindeneslány - nyaklevest kapott, s általában nagy lett a szomoruság, mert a malaccal együtt biztosan az egész esztendőre eltünt a ház szerencséje.
A lármára átjött a borbély is s résztvevőn tudakolta, hogy mi a baj? Jó ember volt. Nem adta vissza a tegnapi kölcsönt, hanem rögtön meghívta fűszereséket ebédre, melyen szintén malac lesz, csakhogy ő nem szokott dicsekedni vele. Ugy is volt. A füszeresék elérzékenyülten ették borbélyéknál az ujévi malacot. Ebéd után kávéházra került a sor . A borbély szája ott egyszerre széles mosolyra vált.- Izlett- e a malac? – kérdezte. – Hogyne! – felelte hálásan a fűszeres, meg a felesége. – Azt elhiszem! – kacagott a borbély - mikor a malac nem is az enyém, hanem a magáé volt.
Kiderült, hogy előtte való este a vendéglőben a borbély bátyja a fűszeres kabátjából kivette a lakáskulcsot, elsétált, kilopta a malacot a kamrából, s egyenesen átvitte a borbély lakásába. A kulcsot pedig visszacsempészte hazamenet a fűszeres kabátjába… A humoros malactörténet folytatása a rendőrségen játszódott le, a hol a felek lopás, betörés, becsületsértés, sulyos testi sértés miatt kölcsönösen feljelentették egymást. Még ma is folyik az ujévi malacpör. |