Huszadik század - történelem jelenidőben

Teljes csendben és rendben végződtek azok a gyűlések, a melyeket a szocziálisták szeptember 21-ére egybehívtak az élelmiszerdrágaság dolgában. Sokan épen a bécsi eset után tüntetéstől féltek s a rendőrség is nagy előkészületeket tett, hogy a gyűlések után esetleg kitörő zavargást nyomban elfojthassa. Ám beavatkozásra szükség nem volt.

A gyűléseken, melyeket a főváros tizenkét különböző helyén tartottak meg, összesen mintegy négy-ötezer ember vett részt. Nyolcz órakor kezdődtek a gyűlések, de tizenegy óra előtt véget ért valamennyi s akkorára a nagy rendőri és katonai készültség, a melyet a mai estére együtt tartottak, szétoszlott.

Minden gyűlésen határozati javaslatot terjesztettek elő, a melyet valamennyi gyűlésen ugyanazzal a szöveggel és egyhangúlag elfogadtak. A határozati javaslat a következő:

Határozati javaslat. Budapest munkásainak 1911. szeptember 21-én megtartott népgyűlésén, a minden téren jelentkező és végleg tűrhetetlenné vált drágasággal foglalkozva, megállapítja és kimondja a következőket:

1. A nélkülözhetetlen életszükségletek folytonos megdrágulása olyan nemzetközi jelenség, a melynek legvégső oka a magántulajdonon alapuló gazdasági rendszer és osztályokat kizsákmányoló és osztályok uralmán fölépülő állami berendezése, mert a nemzetközi drágulás csak egyik közvetett formája a munkálkodó osztályoknak az uralkodó osztályoktól való kizsákmányolásának. Az életszükségletek mesterséges drágításának végleges és teljes lehetetlenné tétele tehát csakis a szocziálizmus győzelmével lehetséges.

2. Ha az elnyomott osztályok e közvetett kizsákmányolása tehát épen úgy nem szüntethető is meg végleg és teljesen a mai társadalmi rendszer keretén belül, mint a közvetlen kizsákmányolás, pusztító hatása mégis, emehhez hasonlóan, igenis enyhíthető olyan gazdaságpolitikai intézkedésekkel, a melyek a túlcsigázott mesterséges drágítást meggátolják.

Ilyenek: a határ haladéktalan megnyitása mindenfelé (élő, levágott, fagyasztott) húsnak a behozatala számára; mindenféle állami és városi fogyasztási adó és vám eltörlése; olyan tarifapolitika, a mely az élelmiszer szállítását olcsóbbá teszi; a te-, hús-, és kenyéruzsora meggátlása; tervszerű lakáspolitika stb.

Ezeknek haladéktalan életbeléptetése és az ország gazdasági politikájának alapjául tétele jelentékenyen útját állná az életszükségletekkel űzött uzsorának s ezért a népgyűlés mindezeket az intézkedéseket, mint a népnyomor enyhítésének egyetlen eszközeit, a legnyomatékosabban követeli.

3. Ezeknek a szempontoknak alapján mindeme követelések javára évek óta tervszerű és rendszeres munkát végzett a magyarországi szocziáldemokrata párt. Egyedül ennek a munkának köszönhető, hogy a tűrhetetlen nyomorúság nem az elkeseredés lázongásaiban és forrongásaiban tört ki eddig is, hanem csak fegyelmezett akciók tárgya volt. E fegyelmezett föllépés mindezideig teljesen hatástalan maradt, mert nemcsak hogy a fönti követelések egyike sem valósult meg, hanem az uralkodó agráriusok provokáló kapzsisággal helyezkedtek szembe minden kísérlettel, a mely csak valamely könnyebbséget is óhajtott szerezni és kényszerítette legutóbb Bécs népét is arra, hogy a békés és szervezett akczió teréről a forradalmi önsegítség eszközeihez nyuljon uralmon levő osztályokra hárul.

4. Az által, hogy a szocziáldemokrata párt eddigi békés és fegyelmezett akciója csak a kiéheztetők czinikus és következetes ellenállásával találkozott: jogossá és elkerülhetetlenné válik a népnek olyan eszközökhöz való folyamodása, a melyekre életösztöne utalja a kiéheztetés veszedelmével szemben. Ennek a végzetes fordulatnak a küszöbén emeli föl intő szavát a szervezett munkásság és követeli a fönti intézkedések meghozatalát egyúttal megállapítván, hogy a további visszautasítás okozta helyzetért a felelősség teljesen és egyedül a kormányra és a tőle védett uralmon levő osztályokra hárult.

A határozati javaslat elfogadása után valamennyi gyűlésen arra nézve is tettek indítványt, hogy a gyűléseken résztvettek tartózkodjanak minden rendzavarástól. Ez az indítvány így szólt:

Indítvány: A Budapesten 1911. szeptember 21-én tartott népgyűlés fölháborodással és megbotránkozással bélyegzi meg a kormánynak és hatóságainak azt a magatartását, hogy a drágaság dolgában gyűlésező néppel szemben a katonaság és rendőrség szuronyait és kardjait vonultassa föl és így szemmelláthatóan egy véres haditettel akarja a kiéheztetettek kenyérért való mozgalmát elfojtani.

Ez a véres szándék annál is inkább megbélyegzendő, mert a gyűlések előkészítésének mikéntjéből is kétségtelen mindenki számára, hogy nagyobbszabású tüntetéseknek még a szándéka sem foroghatott fönn most. Az ilyen körülmények között való rendőri hadikészülődés tehát nem akar egyebet, mint összeütközést provokálni a munkásságra nézve kedvezőtlen körülmények között. A népgyűlés ezt a szándékot megállapítva, kimondja, hogy ennek a provokálásnak útját állja, a békét a mai estén minden erejével megőrzi, mindenkor magának tartva fönn annak a megállapítását, hogy küzdelmének megvívására milyen időpontot és milyen eszközöket ítél alkalmasnak.

Az indítványt mindenhol élénk helyesléssel fogadták és nem is történt semmiféle összeütközés.