Tanácskozás a választójogról

A délutáni tárgyalásban részt vett valamennyi miniszter, tehát Andrássy Gyula gróf belügyminiszter is. A két és fél óra hosszát rátartott tanácskozás alatt jegyzőkönyvet nem irtak. Márffy Albin államtitkár jelen nem volt. Délután tehát nem formális miniszteri tanácskozás, hanem miniszteri értekezlet volt, melyen a belső politikai helyzetet vitatták meg.

A kormány köréből a tanácskozásról, illetve a politikai helyzetről a következő fölvilágositást kaptuk.
- A kormány, mint a képviselőház legutóbbi ülésén már bejelentette, még szeptember huszonnyolczadika előtt újra beadja lemondását. Hogy mi történik azután, arról ma korai dolog beszélni is. De kétségtelen, hogy a kormánynak kötelessége még lemondása előtt a kibontakozásról javaslatot tenni a felségnek és ezt meg is fogja tenni.

- A helyzet mindenesetre válságos és a megoldás nemcsak nehézségekkel, de nagy felelősséggel is jár. Ma az ország nagy és komoly elhatározás előtt áll és a kormány teljes tudatában van annak a súlyos felelősségnek, melyet az elkövetkező dologért viselnie kell. De nemcsak a kormánynak, hanem minden politikusnak is jól meg kell fontolnia, hogy mi az ország és a nemzet valódi java és érdeke. Mielőtt a mai kormány kiadná kezéből a hatalmat és mielőtt új kormány jutna uralomra, jól meg kell fontolni, hogy ki csinálja meg a választó-reformot. A kormánynak az az álláspontja, hogy ezt a fontos korszakos reformot neki kell megcsinálnia a mai, mindenesetre hazafias pártokkal, mert bizonyosan a nemzet javára, az ország és a magyarság érdekében fogja megcsinálni. És ha meg nem csinálja, megalkotja a reformot már kormány más többséggel, bizonyosan nem a magyarság, hanem ellenségei javára. Akárhogyan bolygatják, magyarázgatják is a választó-reform dolgát, kétségtelen, hogy a királlyal kötött paktum kötelez bennünket a reform elintézésére.

De nem csupán kötelezettség ez, hanem jog is, melynek nagy és kedvező jelentősége van a mai többségre és elsőbben a függetlenségi pártra. Ezt a jogot: a választó reform megalkotásának jogát nem szabad a függetlenségi pártnak a kezéből kiadnia. Ezt a fontos dolgot egyetlen függetlenségi párti embernek sem szabad szem elől tévesztenie. Ma a függetlenségi párt a saját hazafiui meggyőződése szerint alkotja meg a reformot, de ha elmulasztja az időt és alkalmat, minden hazafias érdek ellenére fogják megcsinálni mások és utóbb joggal éri majd a szemrehányás a függetlenségieket, hogy a kötelezettséggel nem törődve, kiadták kezükből a hatalmat és a jogot arra, hogy a reformot ők és ne arra méltatlanok csinálják meg.