Folytatódik tehát a kiméletlen küzdelem azért a dicsőségért, hogy voltakép ki fedezte föl az északi sarkot? Peary valósággal tobzódik dühében és olyan táviratokat menesztett haza, mintha Cook valóban a világ első szélhámosa volna. A nagy küzdelemnek midnenesetre akkor kezdődik az érdekessége, a mikor Peary otthon Newyorkban fog nyilatkozni.

A küzdelem hevességéből már mutatót adnak a táviratok. E szerint Peary határozottan kétségbe vonja, hogy honfitársa is az északi sarkon járt volna és kijelenti, hogy Cook állitásait nem szabad komolyan venni. A Cook kiséretében járó eszkimók vallomására hivatkozva támadja meg ily módon vetélytársát.

Egyelőre még nem bizonyos, hogy valóban igy nyilatkozott-e Peary. Cook sem hiszi, a ki különben adatokkal és – mint mondja – megdönthetetlen bizonyitékkal fölfegyverkezve áll a tudósok vizsgáló-bizottsága elé.

Cook dr. egyébként a dán földrajzi társaságban ismertette 1907. évi expedicziójának programmját, a hogyan ő és Bradley kidolgozták. De az északi sark fölfedezése nem volt hivatalosan fölvéve. Bradley hajója a sarkvidéki expediczió czéljaira igen alkalmasnak bizonyult. Cook dr. Grönland legészakibb eszkimótörzséhez térve, határozta el az északi sarkra irányuló expedicziót, mert itt elegendő embert, kutyát és egyéb anyagot szerezhetett tervének keresztülviteléhez.

Azután az expediczió fölszerelését, 1908 évi február hónapjában történt elutazását ismertette, majd rátért márczius és április hónapban az északi sark felé tett utja legnevezetesebb mozzanatainak leirására. Ebben az utóbbi időben a nagy hidegben, a mely 83 fok volt Fahrenheit szerint, igen gyorsan vonult előre. Cook dr. ezután közölte, hogy az expediczióban résztvevőket lassankint visszaküldte és a kutyák számát redukálta, a mi igen praktikusnak bizonyult.

Kijelentette, hogy három ember a legalkalmasabb ennek az utnak a megtételére. Ismételte adatait a 84. és 85. szélességi fok között levő országról, a melyről eddig is tudtak, de a melyet ki nem kutattak. Az expediczió egyhangu életének ecsetelése után Cook dr. vázolta, mint ért április 21-én az északi sarkra és kijelentette, hogy megfigyelései bizonyára meg fogják erősiteni, hogy valóban a 90-ik szélességi fokon volt. Azután beszámolt azokról az érzésekről, a melyek áthatották, amidőn az északi sarkon állott.

Beszélt a visszautazás nehézségeiről, a legutóbbi telelés gyöngitő hatásáról és Grönlandban való érkezéséről, a hol a dán telepesek több hónappal a világ többi része előtt tudták meg az északi sark fölfedezését. Cook dr. azzal a megjegyzéssel zárta be előadását, hogy nem beszélhet többet, a mig könyve nyomtatásban meg nem jelenik.

A párisi lapok kiméletlennek mondják Peary harczmódját s azt mondják, hogy ezzel szemben Cook viselkedéséhez semmi gáncs nem fér. Különösen tetszenek Cook bucsuszavai, a melyet Krisztiánszundban mondott:

- Ugy látszik, – mondta Cook – hogy Peary haragszik azért, mert az északi sarkon voltam, a nélkül, hogy tőle engedelmet kértem volna. Milyen nevetséges dolog! Hiszen az északi sarkon több ember számára is akad elég munka.