Lamentoso
Od’adtam néked mind a könnyem
(És most fakó-vak a szemem.)
Mint két kiszáradott, üres kút
Tátong az éjbe könnytelen.
Od’adtam néked ölelésem
(És most lehervadt a karom)
Az én tüzemnél melegedsz te
S magam rongyokkal takarom.
Od’adtam néked mind a lelkem
(Van-e, van-e ily elhagyott?)
Most itt ülök a lábaidnál
S már úgy érzem, nem is vagyok.
Kosztolányi Dezső
