Huszadik század - történelem jelenidőben

A viadal sporteredményei megint csak megerősítették azt az untig ismeretes tényt, hogy míg az ügyességi számokban ma a kontinensen első helyen állunk, addig a futó számokban – tán a sprintet kivéve – bizony még elég gyengék vagyunk. Ennek okát én sok tekintetben a magyar faj jellegzetes tulajdonságaiban vélem feltalálni.

Amihez elég az istenadta tehetség s a pillanatnyi lelkesedés szülte energia, abban nagy a magyar. Ilyen sportágak az ugrások és a dobások. De amihez türelem, kitartás, lelkiismeretes, fáradságot és csüggedést nem ismerő folytonos munka kell, mint a futótreninghez, főleg a közép- és hosszutávu futótraininghez, ott bizony sokat tanulhatunk mindenkitől, még az annyira lenézett osztrákoktól is, mert egy Kwieton és Dvorák még ma is zsebrerakhatják összes futóinkat 1600-tól felfelé. Sprintereink győzelme a svéd Lindholm felett sem mond sokat. Régi dolog, hogy a svédek mind lassu emberek, hozzá még Lindholmnak a startja se jó. Továbbá otthon cementpályán futnak sprintet gummicipőben ugy, hogy a salakpálya és a szöges nagyon befolyásolta itteni futását. De a mieinkre azért otthon sem lett volna veszélyes.

Rácz az idén ezuttal már harmadízben győzött Jankovich ellen pár centiméterrel, tisztán bedobása révén. Két méterrel a cél még mindkét MAC. futó előtte volt. Energiája mindenesetre dicséretre méltó, de konstatálni kell, hogy tavaly óta semmit sem haladt.
A negyed angolban a várt szenzáció csak részben következett be. Az idő – 49 3/5 mp. tényleg szenzációs, de a remélt titáni küzdelem elmaradt s Braun könnyen 6 yarddal győzött Lunghi ellen, aki a célegyenes közepén feladta a reá nézve reménytelen küzdelmet.
Lunghi a verseny után kijelentette, hogy Braun most oly fényes formában van, hogy negyedangolon ugyaszólva lehetetlen őt megverni. Neki külömben is rövid ez a táv s a mellett még nemrég még beteg is volt és nincs is teljesen formában. A svéd Lindholm ideje 51 mp. körül volt és biztosan verte Wiesnert a harmadik díjért.

Mesés stilusu futót ismerünk meg a szimpatikus Wiede személyében. A stockholmi Idrottsklubben Gőta fiatal futója még sokat fog magáról beszélni. A budapesti közönség szemében eddig a hosszutáv futók matadorja a cseh Dvorák volt, aki csak ugy élt a képzeletünkben, amint a magyar bajnokokat elkörözi. És most idejön egy fiatal svéd, aki olyan tempót csinál, hogy Dvorák elfulladva kénytelen az ötödik körben kiállni. Teljesen hihető az a kijelentése Wieddének, hogy erős ellenféllel szemben képes lett volna a két angolt 9 perc 25 mp. alatt lefutni.
Remek futó a kis Fock is, egyenletes, kiadós tempó futása a jövő marathoni bajnokságok legkomolyabb jelöltjének sejtetik. Neki is sikerült Dvorák győzelmi sorozatát megszakítani.

A távolugrást az erős ellenszél befolyásolta. Az összes résztvevők 30-50 cmel rendes formájukon alul ugrottak.
Weinstein, aki külömben szemmel láthatólag unfit kondicióban állt starthoz, végig vezetett 636 cmes ugrásával, míg aztán Szathmáry a közönség hangos biztatására utolsó ugrásával a második helyre szorította.
Bár a rossz eredménynek főoka kétségtelenül az erős ellenszél volt, mégis Szathmáry ugrásaiban némi bizonytalanság és bágyadtság mutatkozott, ami angliai távolugró szereplésével szemben tartózkodásra int. Rudugrásban azonban szokott könnyedséggel fényes stilusban ugrott 331 cmt; további ugrástól az angol bajnokságra való tekintettel elállt.

A sulyszámokban Mudin Imre beigazolta, hogy kettős bajnoksághoz nem jutott érdemtelenül.
Sulyeredménye elsőrangu, de azért nem olyan, hogy az angol bajnokságban való indítását kivánatossá tenné. Diszkoszdobása ellenben egyenesen szenzációs volt. Fóthy rekordja óta nem volt ily hatalmas eredmény Magyarországon. Óriási formát mutatott Rácz is, aki eddigi fényes suly és gerely eredményei után most diszkoszban is világraszóló sikert ért el. Ő az első magyar atléta, aki 41 méteren felüli dobással – második helyre szorul!
A stafétafutásokban a MAC. nagy fölénnyel győzött. A 4x200 méteres stafétafutásban a BEAC ugyan téves pályajelzés folytán 6.9 m-el többet futot, de a győzelem stilusa olyan volt, hogy a jul. 10-én megismétlődő verseny valószinüleg ugyanezzel az eredménnyel fog végződni.

Kiváló formát mutattak a MAC. athlétái a helyből ugrásokban, hol Baronyi 315-el értékes rekordot állított fel a helyből távolugrásban míg Horner és dr. Vadon a helyből magasugrás rekordját 2 cmre megközelítették.

Magasugróink formájában hanyatlás állt be. Wardener csak nagy nehezen, harmadik ugrásra vitte át a 180 cmt, dr. Vadon pedig abszolute nem tudott ugrani. A negyedangolos handicapben Fischer ki volt eresztve, ellenben a 220 yardos és 1 angolos handicapek kitünőek voltak; előbbi holtversenyt, utóbbi gyilkos harc után mellszélességgel kivivott győzelmet eredményezett. Jellemző a svédek becsületes, sportszerü gondolkodására, hogy Lindholm egy angolra 4 p. 51 mp. időt diktált be, amit hajszálpontosan ki is futott.