Gazdasági érdekeink a Balkánon

A külügyminiszter a napokban az osztrák ipartanács küldöttségét fogadta, melynek szónoka kifejtette, hogy elsőrendü érdeke Ausztria és Magyarország nyugodt gazdasági fejlődésének, hogy a balkáni háboru minél előbb véget érjen és hogy a jelenlegi pillanat arra használtassék fel, hogy kereskedelmi viszonyaink a Balkán-államokkal barátságos alapon ujból és tartósan szabályoztassanak.

Ezzel kapcsolatban rendezendők volnának azok a közlekedési kérdések is, melyek hazai termelésünk és kereskedelmünk érdekében elsőrendü fontossággal birnak. A külügyminiszter válaszában azt mondotta, hogy a helyzet a Balkánon még nincs ugyan tisztázva, de már most kijelenti, hogy a külügyi kormány elhatározásaiban a monarchia iparának és kereskedelmének érdekei elsőrendü szerepet fognak játszani.

Azt hiszem – fejezte ki a külügyminiszter – hogy a háborus eseményekkel szemben tanusitott eddigi magatartásunk épen a gazdasági élet terén fog jó eredményekkel járni. Hasonló szellemben nyilatkozott a külügyminiszter expozéjában is, amelyben hangoztatta, hogy külpolitikánkat terjeszkedési törekvések nem befolyásolják, de másrészről jogunk van követelni, hogy a monarchia legitim érdekei a dolgok uj alakulása következtében kárt ne szenvedjenek. 

A külügyminiszter eme kijelentései arra engednek következtetni, hogy külügyi politikánkat a Balkán-kérdésben végre-valahára nem a hatalmi, hanem a gazdasági érdekek fogják vezetni. Ugy látszik, hogy külügyi politikánkon végre a józan, helyes irány akar felülkerekedni, mely megóv bennünket attól, hogy mi magunk is háboruba keveredjünk és amely a Balkán-államokkal való barátságos megegyezés utját fogja vezérelvéül tekinteni. Ennek természetesen az az első feltétele, hogy ne akadályozzuk meg a Balkán-államok aspirációinak megvalósitását.

A hadviselő szövetséges Balkán-államok első sorban szintén gazdasági előnyökért küzdenek, melyeket azonban csak territoriális hóditással érhetnek el. Reánk nézve teljesen közömbös, hogy a vitás területek török vagy szerb fenhatóság alatt állanak. A mi külügyi politikánknak csak arra kell mindenkép törekednie, hogy a Szaloniki felé vezető vasutvonal kiépittessék és kereskedelmünk részére a Balkán-államokban megfelelő könnyitések nyujtassanak.

Ezt pedig a török rezsim alatt harminc évi sürgetés dacára sem tudtuk elérni.
A török kormány mindig talált ürügyet a kérdés elintézésének a kitolására. Ma azonban jó alkalom kinálkozik a dolog kedvező megoldására. Ugyanis Szerbia kész nekünk minden lehető gazdasági előnyt nyujtani, ha territoriális terjeszkedésében nem gátoljuk. A monarchia nem vágyódik területhóditásra és igy a barátságos megegyezésnek semmi se állhatja utját. 

Ipari termékeinkkel természetszerüleg is a Keletre, első sorban pedig a Balkánra vagyunk utalva. Igyekezzünk tehát a Balkánt gazdaságilag meghóditani, ami pedig csak ugy lesz lehetséges, ha a Balkán-államokkal politikai barátságot is tartunk. 

Már elmultak azok az idők, amidőn két politikailag barátságban élő állam egymással vámháborut viselhetett. Ma a gazdasági és politikai érdekek annyira összeforrottak egymással, hogy azokat lehetetlen egymástól elválasztani. Csak a közelmultban történt, hogy a Szerbiával való gazdasági háboru rövid idő alatt a legnagyobb politikai feszültségre vezetett. Ma a kül- és belpolitikát első sorban gazdasági érdekek dominálják.

A háboruk is gazdasági életkérdések miatt viseltetnek és a diplomácia tevékenysége ma nem a reprezentálásban, hanem első sorban a gazdasági érdekek figyelemmel tartásában merül ki. 

Külügyi kormányunknak tehát az kell, hogy képezze első feladatát, hogy a Balkán kérdés küszöbön álló rendezésénél egész befolyását vesse latba abból a célból, hogy gazdasági érdekeink a Balkánon minden tekintetben respektálhassanak. Ez a feladat csak ugy lesz sikerrel megoldható, ha a monarchia a Balkán-államok területi aspirációinak nem szegül ellen s ezért ellenszolgáltatásul gazdasági előnyöket biztosit magának.
A monarchia mindkét államának már most precizirozni kellene azokat a gazdasági követelményeket, melyeket a Balkán-államokkal való tárgyalások során a külügyminiszterium révén támasztani akarunk. E követelmények között a legfontosabbak azok, melyek az Égei és Adriai tengerek felé való vasuti közlekedési kérdésekre vonatkoznak. Ezt a régen vajudó kérdést most okvetlenül dülőre kell vinni.

A monarchiának garanciákat kell kapnia arra, hogy a Szaloniki irányában való vasuti csatlakozás a legrövidebb idő alatt meg fog valósittatni. Ez fontos érdeke a monarchiának, mely a Balkánon ezentul az ugynevezett pénétration pacifique elvével akar gazdaságilag érvényesülni.