Az Osztrák-magyar bank főtanácsának legutóbbi ülése után a Magyar Pénzügy egyik szerkesztője a pénzviszonyokról beszélgetett Pranger vezértitkárral, aki a többek között a következő kijelentést tette:
– Magyarországon az emberek sokat beszélnek a pénzhiányról. Pedig valódi pénzhiány nincsen, a baj csak az, hogy nálunk mindenki többet költ, mint amennyit bevesz, illetve több hitelt vesz igénybe, mint amennyi őt jogosan megilleti.
Mint látható, Pranger ur nem tagadja meg önmagát.
Még mindig régi vesszőparipáján lovagol és a hitelmegvonás politikáját hirdeti, melyet egy évvel ezelőtt ő inaugurált a monarchiának két proskribált „tartományában": Magyarországon és Galiciában.
Sokat költünk és tulságos hitelt veszünk igénybe!
Ez lett a jelszó és ezalatt a jelszó alatt indult meg az egész országban az a nagy hitelmegvonási akció, amely közgazdasági életünket csaknem alapjaiban ingatta meg. A hadjáratnak sok halottja és sebesültje van és miután vagy 60-70 pénzintézet és sok száz nagyobb és kisebb kereskedőcég hever holtan a csatatéren, Pranger ur még mindig azt kürtöli világgá, hogy – sokat költünk.
Pedig már igazán nincs mit elköltenünk.
A pénzfeszültség és a velejáró hitelkorlátozás ma már odajuttatták a kereskedőket, hogy szükségleteiket a minimálisra redukálják. Uj épitkezésekről már szó sincs; inkább pangásról lehet beszélni, a nagy iparvállalatok pedig a legszükségesebb beruházásokat sem effektuálhatják, sőt maga az állam is kénytelen az inveszticiókat elodázni, mert a pénzpiacon uj járadékot ugyszólván lehetetlen elhelyezni.
Nem akarjuk itt ismételten felsorolni azokat az okokat, melyek a jelenlegi rendkivüli pénzfeszültségeket előidézték. Ismeri azokat mindenki. De hangsulyozni kivánjuk, hogy ezek az okok ma fokozottabb mértékben állanak fenn, mint egy évvel ezelőtt. A Balkánon a háboru küszöbön áll, a tőzsdéken mindenütt derut van, a tőke pedig még inkább visszavonul, ugy hogy a nyilt piacon pénzt most egyáltalában lehetetlen kapni.
A szeptemberi ultimó nagyon erősen jelentkezett és a szükségleteket csak a legnagyobb erőfeszitések mellett lehetett kielégiteni. Majd csak ezután tünik még ki, hogy a lebonyolitásoknál minő nagy nehézségekkel kellett megküzdeni. Máris igen sok fizetésképtelenségi esetet jelentenek a vidékről és Budapesten is nagyobb inzotvenciákról keringenek hirek, pedig a nemzetközi politikai láthatár hirtelen lebomlása következtében a hitelviszonyok előreláthatólag még csak rosszabbodni fognak.
A mostani idők igazán nem alkalmasak arra, hogy tulköltekezésről sopánkodjunk. Inkább azzal törődjünk, hogy a jelenlegi rendkivül nehéz viszonyok között feltartóztassuk azt a rombolást, melyet a kellő pénzeszközök hiánya gazdasági életünkben végez. Ugy az Osztrák-magyar banknak, valamint a kormánynak módokat és eszközöket kell nyujtaniok arra, hogy a magyar közgazdaság ezt a válságot minden nagyobb megrázkódtatás nélkül ussza meg.
Az Osztrák magyar banknak feladata és kötelessége, hogy kielégitse az ország pénzszükségleteit. A magyar törvényhozás a jegybank szabadalmát abban a meggyőződésben hosszabbitotta meg, hogy az mindenkor teljes erejével fogja közgazdasági életünket támogatni. A jegybank vezetőségének tehát nem lehet hivatása, hogy a hitelmegvonást prédikálja akkor, amidőn közgazdaságunk a sulyos pénzviszonyok következtében a leginkább szorult rá a hitelre.
