A pénzügyminiszter beszámolója

Teleszky János pénzügyminiszter kerületének székhelyén, Nagybecskereken beszámoló beszédet mondott vasárnap; beszédében részletesen ismertette a minap a képviselőház elé terjesztett 1913-iki költségvetést, majd az ország gazdasági helyzetéről és a pénzviszonyokról a következőket mondta: 

Az ország közgazdasági helyzete igen kedvező.
A konjunktura nagy. Nagy annyira, hogy ez, a mint az a nagy ipari konjonkturákkal rendesen kapcsolatban szokott lenni, maga után vonja a pénzszükséget. Ez nemcsak Magyarországra, hanem az egész világpiaczra kiterjedő jelenség és ezért olyan állítások, hogy nálunk a helyzet nehezebb volna, mint másutt, vagy hogy nálunk a közgazdasági élet terén válságos jelenségek mutattatnának, nem felelnek meg a valóságnak. (Éljenzés.)

Fejlődő közgazdasági élet mellett, kedvező ipari konjunkturánál nem lehet válságról beszélni, hanem igenis lehet beszélni – és ez az állapot tényleg fönforog – arról, hogy a közgazdaság fokozott igényeinek megfelelő hitelszükségletek kellően nem elégíthetők ki. (Úgy van! Úgy van!) Ez világraszóló jelenség és oka nálunk az, hogy a külföld az utóbbi időben jelentékeny mértékben visszavonta a nálunk elhelyezett tőkéket. Ez a körülmény természetesen kell, hogy bizonyos óvatosságra intse nagy bankjainkat, de megfigyelésem szerint ez az óvatosság nem terjed túl azon a határon, a meddig megokolt. Önkényes vagy megokolatlan hitelmegvonásokról és hitelmegszorításokról nézetem szerint szó sem lehet.

Hanem igenis vannak egyes jelenségek, a melyeknek mielőbbi megváltozása kivánatos. Fizetési nehézségeket az általános világgazdasági konjunkturális viszonyokon kívül előidéznek egyes specziális tünemények. Ilyenek a kihitelezésnek, különösen az árúhitel némely terén való túlságos nagy elterjedése, s hiteleknek némely viszonylatban a megengedettnél nagyobb mértékben való igénybevétele, avatatlan és gyönge kezeknek tőzsdei kötelezettségei. (Úgy van!) Arról azonban, hogy a budapesti tőzsde viszonyai egészségtelenek lennének, vagy hogy a budapesti tőzsdén túlságosan nagy játék folyik, beszélni egyáltalán nem lehel.

Végre előidézték ezeket a nehézségeket a tagadhatatlanul meglévő, sőt úgy látszik még növekedő ipari konjunkturának a spekuláczió által való túlbecsülése, a mi magával hozza azt, hogy, a mi konjunkturális esetekben természetes jelenség, az ipari értékek árfolyama igen magas, a fix kamatozású befektetési papirok árfolyama pedig alacsony. (Úgy van!) De ez az aránytalanság, a mely ipari konjunkturák esetében mindig elő szokott fordulni, jelenleg a szokottnál és a megokoltnál nagyobb, úgy hogy előfordul az a valóban érthetetlennek látszó állapot, hogy ipari papirjaink kisebb kamatozást biztosítanak, mint az állami és elsőrendű befektetési papirok. 

Kétségtelen, hogy ezeknek az állapotoknak előidézéséhez még hozzájárul egy körülmény, a vidéki pénzintézetek igen nagymértékű szaporodása és azoknak egyes helyeken kellő szakértelem nélkül való vezetése. (Ugy van! Ugy van! ) A nagy betéti kamatláb ezekhez az intézetekhez nagy betéteket vonz, s mely betétek az illető vidék szükségletének megfelelően a betéti intézetek elhelyezési föltételeinek megfelelő elhelyezést nem találhatván, egyes intézetek olyan ötleteket folytatnak, a melyek a betéti üzletek jellegével meg nem egyeztethetők. (Ugy van!) Ha konstatálom ezt a bajt, konstatálnom kell azt is, hogy ezt sem lehet és nem szabad válságos jelenségnek vagy válságoknak föltüntetni, mert ez is csak helyi tünet. 

Azok a nehézségek, a melyek mostan a hiteligények kielégítése tekintetében fölmerültek, rövid idő alatt valószínűleg el fognak oszlani annál inkább, mert általános tapasztalat az is, hogy a közgazdasági élet fejlődésével a közgazdasági élet változásai mindig kisebb és kisebb időközökben jelentkeznek. Természetes, hogy ez a folyamat magával fogja vonni egyes egészségtelen alakulatok kiküszöbölését, de ez nem baj, mert hiszen ez a természetes folyamat. Hanem igenis mindenesetre kötelessége minden illetékes tényezőnek mindent elkövetni arra nézve, hogy ez a folyamat simán és lehetőleg kevés áldozat igénybevételével menjen végbe.
Nagy föladat vár e tekintetben a jegybankra, a mely a jelen időben is mintaszerűen megfelelt föladatainak és hogyha voltak még a kérdéshez értő olyan szakemberek, a kik kétségben voltak az iránt, vajjon különösen mai közgazdasági fejlődési irányzatunk és az ebből kifolyó nagy tőkeszükséglet mellett a közös jegybank föladatának jobban meg tud-e felelni, mint a hogy megfelelhetne egy önálló jegybank – azok épen a lefolyt idők eseményeiből meríthetnek fényes bizonyságot arra nézve, hogy kétségeik alaptalanok és hogy mindaddig, a míg a közös jegybank föladatának így fog megfelelni a magyar közgazdasággal szemben, mint a hogy megfelel jelenleg, sokkal előnyösebb ránk nézve a közös bank, mint az önálló jegybank. 

Megemlékezett a pénzügyminiszter az állami alkalmazottak illetményrendezéséről is; kijelentette, hogy erre a czélra nem lehet nagyobb összeget fordítani, mint a mennyi az 1913-iki költségvetésben már benne van. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után a miniszter tiszteletére lakomát rendeztek.