Koldusok nyelve

Mennyi csavargó van Magyarországon? Erre természetesen a népszámlálás adatai nem igen adnak statisztikát, a csavargó talán bele sem kerül. Különben is furán festene a foglalkozásbeli rovatok között: a „nem foglalkozásbeli”.

Irányadóbbak volnának a rendőrség feljegyzései. De hát ezek csak elszórt és nem is megbizható adatok. A legpontosabbak még a budapesti rendőrség „zöldkocsi” szállítmányai után fennmaradó fuvarlevelek révén beszélő adatok, a melyekből elég szabatosan tünik ki, hogy 7 – 8000 csavargó és koldus – a kettő majdnem egy – bujkál és rejtőzködik ebben a nagy emberáradatban, honnan következetesen a rendőrség szeme előhalászsza őket.

Budapesten tehát ezer ember között mintegy tíz csavargó van, a ki vándormadár módjára ide-odaszáll, kenyere, foglalkozása nincs. Amolyan jött-ment, jobban mondva jövő-menő. Néha ráfanyalodik a munkára, aztán mást gondol… A véletlen vagy az alkalom egy kis tolvajságra viszi, megint pihen. Lődörög czél nélkül kószamódra az élet ország utján s a tolonczházakat nézi igazi otthonnak.

Az egész országban pedig?! Tessék elhinni, olyan sokkal több nincs. Kivált ugy tél idején, mikor a hideg mind feltereli őket ide abba a czifra nagy városba, hogy a hermelin s a rongy közel jár egymáshoz, s a fény pompája mellett mindjárt ott van a szürke árny….Télen a javát mind itt lehet számlálni. A vidéki csavargó csak szezoncsavargó. A napsugár költi ki. A hóval fedett mezők, a hideg, süvítő szél bekergeti az egész rongyos hadat a kőházak lebujaiba.

Az első melegebb napsugárral azután egy kis változás történik. A helybeli tipusok szorgalmasan megmaradnak ott, a hová az első semmittevés édes emléke köti őket, az országut és bokrok ostoba szegénylegényei vagy csak egyszerüen ténfergő koldusai pedig kifelé vonulnak, hol puha pázsit az ágyuk s a csillagos éjszaka a takarójuk.

Ezek a szélrózsa irányában szerteszálló mezei hadak: az országutakon, mezőkön, erdőkön végigkóborló vagabondok. Közös a sorsuk, s az egy sorsbeliek között hamar megterem az együttérzés, a kölcsönös segítés.

Néhanapján kerítéseken, fákon krétával mázolt jeleket láthatunk, melyekről azt hinnők, hogy pajkos gyermekek rajzolták oda. Pedig ezek hiradások, intések, figyelmeztetők: egy külön nyelv. A csavargók nyelve.

És valahogy nemzetközi. Francziaországban, Németországban épp ugy értik, mint nálunk.
Egy palánkon például feltünedezik egy krétanégyszög, benne háromláb  „Vigyázz, kutya a kertben!” – jelenti. A másik czifrább. Kezdetleges karrikatura. „Itt kapsz moslékot!” – mondja gunyosan. A harmadik biztatóbb. „Az asszony egyedül van” – jelenti, már pedig magányos asszonyságoknál lehet a szivre hatni és ha az nem használ, egy kis félszszel is szabad dolgozni.
Valamelyik falu végére érünk. Az első viskó kerítésén fekete szénnel odarajzolt kör ötlik a szemünkbe, a kör át van metszve nyilakkal.
Ilyenformán:  1-es kép

Bizonyos, hogy a csavargó rögtön sietősre veszi a dolgát, ha ezt látja, mert ez a hieroglifa csavargó nyelven ezt jelenti:
- Kotródj gyorsan! Csendőrlaktanya van a közelben.
Másik jel: fordított kereszt, vasvilla mellette: „Itt csak ételt lehet kapni, pénzt nem.”
Ez is ugyan valami, de hát honnan vegyen pálinkáravalót a szomjas ipse?!

Egy angol rendőrtisztviselő nemrégiben összeszedte az angol csavargók titkos irásjeleit falakról, kerítésekről, plakátokról, szóval, ahol épp érte. Egész csinos kis gyüjteményt állított össze. A csavargók titkos írása nem alkalmas ugyan valami magas konvezáczióra, de elég gazdag, hogy annyit megmondjon a csavargónak, a menynyire épp szüksége van. Ebből a gyűjteményből íme, egy pár érdekesebb hieroglifa. Angliában használatos mind, de meglepő egy nagytapasztalatu rendőrtiszt tanulmánya szerint, hogy alakban és értelemben mennyire vágnak az itteni csavargó-koldusok írásjeleivel. (2-3. kép)

A csavargóknak ugyszólván évszázados, régi külön nyelvéből való szemelvények ezek. Még abból a korból, a mikor egész Európát a folytonos háboruk és belvillongások alatt ezrekre menő kóborló tömegek lepték el. A mai rendőri szervezetnek híre-hamva sem volt s így a csavargók, kiket jórészt a nyomor vagy a rablás vágya kergetett ide-oda, ráértek arra, hogy szervezkedjenek, egymással összeköttetésbe lépjenek és az Isten szabad ege alatt – levelezzenek a maguk módján, a maguk nyelvén. Furcsa, nem beavatottnak érthetetlen rajzokban megbeszélték a tervet, találkát adtak egymásnak, értesítéseket, izeneteket vagy parancsokat osztogattak.

A 4-es számmal jelzett kép például a régi csavargóírások több példáját adja, melyek Hanns Gross, a kiváló kriminalista gyűjteményéből valók. A megfejtés ez:

A nyíl irányában a negyedik házat a legközelebbi holdnegyed éjjelén megszálljuk mi öten. Az öt ábra a szövetséges társak czímere. A madaras orvvadász, a játékkoczkás sipista, a kulcsos betörő, a poharas részeg emberek fosztogatója, a bilincses volt fegyencz.
A nyíllal áttört kulcs mutatja, hogy a betörő a nyíl irányába ment tovább. Az alatta lévő a hamisjátékosokról regél.

A hajlított nyíl dátumokkal mondja: Itt jártam 1888-ban két gyermekkel (a nullák), két czimborával (a nagy vonások) és feleségemmel ( a félvonás).
A fenyőtáj egy styriai csavargó gonosztevő családi czímere. A nyíl és a dátum elmondja, mikor járt e helyt.
A perecz egy csavargó pék önbeismerése, a ki 1872 november hó 5-ikén ment el, s visszatért deczember 25-én.
Érdekes a csavargók kézbeszéde is. Ha csavargó találkozik egy hasonló előkelőséggel, felemeli a kezét, hüvelyk- és mutatóujját kifeszítve kérdi:
- Te is? (Lásd 5. képet.)
Ha a kérdezett hasonló jellel felel, rendben van a dolog. A felismerés megtörtént. Czéhbelivel van dolga. A másik (lásd 6. képet) szintén ismertető jel. Két ember találkozik s egy s ugyanazt a kézállást mutatja, soha sem látták egymást, mégis rögtön tudják, hogy testvérek. Egymást pártolják, egymást segítik.
A 7. kép kézábrája a koldusok biztató jeladása. „Jó helyen jársz, itt lehet koldulni!”
Csavargókról szólva, egyszerűen hiba volna, ha a czigányokról is meg nem emlékeznénk. Hisz ezek az igazi született csavargók, a kiknek még gazdagabb szótáruk van titkos jelekben, mint a többi csavargófajtának.
Még az egyes czigánycsaládok családi színe is beszélő. Például a bácskai Varanak-Putri családé fekete, a hevesi Gagyi családé kék, a borsodi Kolompároké sárga és így tovább.
És most ki gondolna arra, hogy ha egy utszéli bozóton kék meg egy piros ruhafoszlányt lát fityegni, hogy annak igenis jelentősége van. Azt jelenti, hogy a Gagyi család operál a területen s készül is valamire.
Vagy eszébe jutna-e annak az országuton koczogó vásárosnak, hogy ha valamely mértföldkövön megpillantja azt a semmitmondó V-t, hogy egy félórán belül fejszékkel, puskákkal felfegyverkezve megrohanják a czigányok?

A czigányok, ezek az őscsavargók, betéve tudják minden ország országos vásár dátumát. Ilyenkor az országos vásár székhelye körül fekvő falvakban elszórtan elhelyezkednek s ezalatt egy-két asszony őrzi a sátorfájukat. Mikor aztán kitudták azt a falut, melyből csak egy-két vásáros indul utnak, akkor annak a falunak legutolsó házán ismét feltűnik a jel: X

A portyázók ebből megtudják, hogy mely irányból várható a zsákmány s akkor a falutól számított első fán vagy bozóton, nem ritkán az árokszéli bogáncskórón megjelenik egy fél zsebkendő nagyságu rongy. Ez azt jelenti, hogy ebben az irányban halad majd az országuton a vásáros szekér s ugyanakkor V-jellel megjelölik azt a mérföldkövet is, melyen a czigányok támadásra készen várnak.
Azért egy vármegye területén egy évben legfeljebb egy-két ilyen támadás történik. A czigánoyok jól tudják, hogy a legközelebbi országos vásár alkalmával a veszélyesnek bizonyult helyeket csendőrök őrzik. És a falu előtti harmadik mérföldjelzőn vagy határkövön sokszor megjelenik a vészjel: + +

Érdekes, hogy milyen előzékenyek egymás iránt a czigányok. Egy másik banda dolgaiba bele nem avatkoznának. A község határában sátort vert czigányok mindig elküldik előörseiket a faluk előtt álló védszenthez vagy kőkereszthez. A mint a félpatkójelet meglátják, el innen. Itt már egy másik banda dolgozik. Ennyit a czigányok – levéltárából. Térjünk vissza a magunk öléből nőtt csavargókra. Lássuk most a szorosan vett koldusvilágot!
A „Bünügyi Krónikák”-ban már nem egyszer adtuk rajzukat.
De inkább az „előkelőbb” társadalmukat festettük meg, a kik szemérmesen könyöradománygyűjtőknek mondják magukat. Ezek között nincs szervesség, nincs közös nyelv. Letört exisztencziák, kik hamisított ajánlólevelekkel fellebbeznek az irgalmas szívekhez, vagy egyéb csalafintaságokkal erőltetik az emberszeretetet. Egy külön bécsi és budapesti specziális typusról azonban külön kell megemlékeznünk. Szintén írással és okmányokkal felszerelten csavarognak és koldulnak. A galicziai könyöradománygyüjtők ezek, kik az utóbbi időkben tömegesen ellepték a fővárost.

Leginkább sarczolják azután a fővárost az alkalmi koldusok. Többnyire veszélytelen emberek, csak a munka fáj nekik. Ha kórházból kikopott, - nagyon kedvelt üdülőhely ez soknak – szimuláns felcsap koldusnak. Óvatosan körülnéz, van-e rendőr a közelben, s egyszerüen koldul, de trükkökkel is él. Elég humoros például a következő eset: Egy korcsma előtt este odaporoszolja magát egy szegény ember. Födetlen fővel áll ott. Arra megy egy uriember.

- Nagyságos ur, - szólítja meg, segítsen rajtam. Ma egy kicsit elboroztam. Nem tudtam kifizetni a czechemet és kidobtak. A kalapom közben elveszett. Nem merek hazamenni, a feleségem mindjárt megtud mindent. Kell venni egy kalapot!

Olyan kómikus arczczal adja le, hogy mindenki nagyot nevet s egyik is, másik is egy 10-20 fillérest odadob a papucshősnek, a ki, mikor egy-két korona összejött, a másik utczában vígan előszedi a kalapját a zsebéből s persze, hogy betér a legközelebbi pálinkamérésbe.

Ez is olyan alkalmi koldus. De vannak hivatásos, hogy ugy mondjuk „mindvégig” koldusok is a nagyvárosban. Ezek már összeköttetésben állnak egymással, s van külön chiffre-nyelvük nálunk is, ha még nem is vitték fel klubb erejéig, mint Párisban.

A csengetyük mellett például akárhányszor egy piczi kört találunk. Ez a koldusjel. Azt jelenti, hogy ide becsengethetsz, mindig adnak. Egy fekvő kereszt körben x már nem mond annyi jót. Néha adnak. – mondja a beavatottaknak. Viszont egy álló keresztecske elriaszt eleve minden czéhbeli koldust.

Rendkívül érdekesek ezek a megfigyelések, s nemcsak rendőrnek, csendőrnek mondanak sokat, ha a titkos jelchiffrekbe be tud pillantani, hanem a laikus is betekintést nyer révükön abba a láthatatlan s mégis állandóan közülünk bujkáló világba; a csavargók és koldusok söpredékébe, mely bizony már ott tipeg a bün küszöbén. Mert a bünös világ a csavargók köréből szedi legtöbb ujonczait.