A NAGY ÜVEGHÁZ…

A nagy üvegház az én palotám,
Ha vihar jár az életem felett,
A nagy üvegház szomorú csöndjébe
Odaviszem én beteg szívemet.

A nagy üvegház dús virágai
Fehérek mind: liljomok, iriszek
És őszi rózsák, nagy, sápadt virágok.
Fehérek, mint a szép, megölt szívek!

Valamikor künn nyiltak a szabadban,
Hol a nagy élet forró szele jár,
Napot imádtak és holdat csodáltak,
De e tavasznak régen vége már!

Bevittem őket a nagy üvegházba,
Mert kora dértől ezüstösek ők,
Mert késő könnyek harmatában áztak
S meghaltak volna időnap előtt.

Most élnek, árván, betegen, de élnek,
Üvegház áldott csöndjében nyitók,
Fehér virágok, halódó virágok:
Magányos álmok, bús illuziók!

Juhász Gyula